A Kolbenheyer Viktor építész és F. Farkass Kálmán császári és királyi főmérnök által tervezett ipari műemlék 1898-ban épült, romantikus stílusban.
Szombathely lakosságának száma a 19. század második felére rohamosan emelkedni kezdett. A csatornázatlanság és az ivóvízkészletek hiánya komoly problémákat, gyakran súlyos járványokat okoztak.
1895-től – Éhen Gyula polgármesterré avatását követően – a városi és polgári fejlődés korábban nem tapasztalt méreteket öltött, ennek fontos része volt a vízvezeték-hálózat kiépítése, melyről a képviselő-testület 1898 márciusában döntött.
A megvalósításra kiírt pályázatot a budapesti Szivattyú- és Gépgyár Rt. szakemberei, valamint a kor vasbeton építészeti megoldásainak legendás alakja, Wünsch Róbert építési vállalkozó nyerték el. A kivitelezéseknek köszönhetően elkészült a vízgyűjtő galéria, a szivattyútelep, maga a csőhálózat és tárgyalt épületünk, az 500 köbméter tárolókapacitású víztorony.
Az ipari komplexum 1898. november 30-ra készült el, a szintén Éhen Gyula nevével fémjelzett, 1897-ben átadott Ezredévi (ma Szent István) park felett.
Az 1908-as nagy szombathelyi hastífuszjárvány idején elterjedt a helyi pletyka, hogy netán megmérgezték a víztornyot, de a gyanú sosem igazolódott be. Úgy látszik, a bulvár előhírnökei már akkor próbálgatták oroszlánkörmeiket.
Hosszú ideig megfelelően üzemelt az új rendszer a toronnyal, de a lakosság számának növekedéséből és az emberek megváltozott modern városi életmódjából fakadó vízhasználati igények emelkedése következtében 1925-re az 500 köbméter tárolókapacitás már kevésnek bizonyult.
Így hát időszerűvé vált egy újabb, nagyobb „befogadóképességű” víztorony felépítése, mely 1927-28-ban a mai Brenner park területén valósult meg.
Mivel időközben a környék – az Ezredévi park „gyöngyszemének”, a legendás KIOSZK-nak is köszönhetően – a helyi polgárok kedvenc kirándulóhelyévé vált, a „hegyen”, a régi víztorony tövében szabadtéri színpad épült, nagy nézőtérrel, a kikapcsolódni vágyó emberek örömére és megelégedésére.
Az épület csodával határos módon túlélte a II. világháború bombázásait (csakúgy, mint a KIOSZK), ám az 50-es években lebontották a víztoronyhoz harmonikusan illő kúp alakú tetőszerkezetet és a közvetlenül a tető alatt lévő fából készült, üvegezett, zárt erkélyt.
A KIOSZK egy meglehetősen furcsa tűzeset áldozata lett, helyette 1964-ben az eredeti fölött, a víztorony tőszomszédságában egy új, zárt szerkezetű kétszintes éttermet építettek – a kor modernizmusból kiinduló, kissé sematikus, funkcionalista építészeti trendjének megfelelően.
Az öreg víztorony jelenleg nincs jó állapotban, természetesen már régóta üzemen kívül van, kapuit csak kivételes esetekben, tematikus helyszínbejáráson résztvevőknek nyitják meg. Környezete elhanyagolt, szemetes, a helyszín adottságaihoz és szellemiségéhez méltatlan, szomorú hangulatot áraszt.
A helyzeten nem segít a KIOSZK-ból átalakult szórakozóhelyre érkező, majd távozó ifjak 21. századi „bulikultúrája” és a sajátságos szociális közlekedés- és közeledéstechnikái.
A helyszín látképe, állapota – a város egyik legértékesebb helyén – különös, elgondolkodtató dolog. Főleg annak a függvényében, hogy a közelben az elmúlt évtizedekben gomba módra nőttek ki a földből (néha szó szerint elhordva a hegyet), a nagy értékű lakóingatlanok. De ez már egy másik „mese”.
Némi öröm az ürömben, hogy a toronytól pár méterre álló csodálatos Farkas-villa, ha lassú ütemben is, de úgy tűnik, valóban megújul a Magyar-Japán Baráti Társaságnak köszönhetően. 
Japán centrumot alakítanának ki a szombathelyi Farkas-villában, már csak pénz kellene 2021. June 22. 07:32
Egészen elkeserítő azonban, hogy a dombra, az említett épületekhez vezető mélyútból kiágazó lépcsősor balusztrádos pihenője, az 1907-ben – Erzsébet királyné tiszteletére – ültetett, mára már villámsújtotta, haldokló hársfa és közvetlen környezete milyen szörnyű állapotban van.
A Víztorony utcában található vasbeton torzó és kitűnő adottságú környéke Szombathely egyik legromantikusabb, legizgalmasabb helye lehetne. A feltételes mód azonban már minden bizonnyal feltételes mód marad.
Kontrasztok. Villák és viskók. Szélsőségek. Pont olyan, amilyen a jelenünk.
