Amikor hajónk kiköt egy görög szigeten, szállásunkat már megtaláltuk és európaiságunk emlékére gondosan elrendeztük holmijainkat az új lakhelyen, sétáljunk ki a legközelebbi partszakaszhoz, és kellő szertartásossággal - ez mindig a belső átélésen, és sohasem csupán a külsőségeken alapul - mártózzunk meg a tengerben. Egy kis úszás, séta a parti homokban vagy a kerek kavicsokon, az első kagyló vagy kő felszedése, ezek mind-mind nélkülözhetetlen lépések! Az ilyen apró lépésekkel éppen az utazás által megtört folyamatosságot állíthatjuk helyre önmagunkban.
Aki a világot zenében képzeli el, annak számára ez a nyitány, aki Erosz oldaláról közelít a kérdésekhez, annak az első egymásra-nézés és az érintés csodája, aki pedig a puszta erotika híve, az nevezheti akár előjátéknak is - tudjuk, hogy mindhárom esetben mekkora jelentőséggel bír e kezdeti szakasz, és hogy milyensége, spontán komponáltsága meghatározhatja a későbbi történések egészét!
Amint lemegy a nap és a zuhanyzás után felöltjük „ünnepi“ ruhánkat, bemegyünk a városkába, amolyan kötelező felderítő-útra. A déli utcák ekkor kezdenek csak élni, a boltok forgalma megnő, a tavernák csábító illatokkal csalogatják a kezdődő est első céltalan vándorait. Ez a Kísértés ideje: Dél minden íze és csodája, zamata és varázslata miénk lehet egycsapásra! Aki azonban a dolgokat önmagukért cselekszi és nem valaminő távoli cél elérésének alárendelve, akinek az előjáték nem csupán a majdani beteljesülés egyik lépcsőfoka, a nyitány nem a későbbi mű intim lehallgatása, az érintés pedig nem kizárólag a házasságkötő-terem kapuja, abban felmerül: ne engedjünk azonnal a kísértésnek!
Az itteni létrend fontosságát nem szükséges hangsúlyozni: és ebbe beletartozik az étel- és italrend mássága. Mondhatom úgy is, hogy a déli lét egyik megközelítési módja éppen a gasztronómián keresztül történhet. Ha Görögország, akkor olaj, bor és tenger - ami a folyadékokat illeti. Az ételek hármassága: a tenger élőlényei, saláták, gyümölcsök. A víz és a kenyér azért maradtak ki, mert ezek a világ minden táján az emberi lét alapjait jelentik, ezért természetesen, szinte észrevétlenül illeszkednek életünkbe, tértől és időtől függetlenül.
Első estünknek főszereplői tehát (a tengeren kívül) a saláta, a bor és az olajbogyó. Vásárolunk uborkát, paradicsomot, lilahagymát, 15-20 dkg fetát, ugyanennyi olívát - csakis kóstolás után! -, valamint olívaolajat és retzina bort - Kourtaki vagy Tsantali a legjobb választás. És ahelyett, hogy beülnénk egy tavernába (kísértés!), a vásárolt holmival hazasétálunk, megterítünk a teraszon vagy az erkélyen. A zöldségeket ízlés szerint kisebb-nagyobb kockákra vágjuk (meg fognak lepődni, milyen kellemesen más errefelé a lilahagyma íze) a fetát szeleteljük, majd egy mélytányérba tesszük és leöntjük az olajjal, hozzá tesszük az olajbogyót - kissé lehűtve! -, majd felbontjuk a hideg retzinát, amelyről ugyancsak szó lesz még a későbbiekben.
Íme, Dél gasztronómiai kvintesszenciája, kezdődhet a vacsora! Háttérzeneként a tenger hullámzása, világításul a Hold és a Csillagok, mi pedig egy-egy korty bor kíséretében öblítjük le a falatokat. Ha mindeközben úgy érezzük, akár életünk végéig is megelégednénk annyival, amennyit ez a mai nap nyújtott, a dolgok rendben vannak, kezdődhet majd a többi csoda. Ám ha hiányérzet gyötörne, akkor hiába lesz a következő napok és hetek minden tavernája és napsütése, el vagyunk veszve. Ilyen egyszerű a dolog ezzel a déli létrenddel. Kali nihta, azaz Jó éjszakát...
