Feltűnő menet a városban
A külföldi autósok sorban leálltak Szombathelyen az út szélére, hogy fényképezőgéppel felszerelve örökítsék meg a mellettük elhaladó római menetet. Két lovasszekér és két lovas katona kísérte a házasulandókat a Történelmi Témaparkba. A harci szekérben álló centurio mosolyogva integetett az út széli spontán csődületeknek és a járókelők valószínűleg nem is sejtették, hogy hamarosan még nagyobb felhajtás veszi kezdetét a belvárosban. Közben a Nyugat Rádió bemondta, merre tart éppen a menetoszlop és mi célból, ezt követően már autósok is kikiabáltak az ablakon, sok boldogságot kívánva a házasulandóknak.
Pezsgő élet az oszlopok között
A témaparkban gyűlt a násznép. Sokan öltöttek római viseletet, a Savaria Legio zord harcosai pedig díszsorfalat álltak a csarnok közepén található medence partján. A távoli megyékből érkezett rokonság figyelte a készülődést, a változó irányú szél pedig időnként nyálcsordító illatokat sodort a tömegbe. Mint később megtudtuk, egészen a Fő térig érezni lehetett a piruló csülököt és a sült csirkét. .
Szertartásszerűen
Amikor a biga megérkezett a kapukhoz a dús szakállú legiós és egyben násznagy – jelesen Szabolcsi Gábor – kiáltva jelezte, hogy álljon meg a zene. Mivel ennek hirtelen nem lett foganatja, így az egész rokonság képbe került azzal kapcsolatban, hogy a legio katonái bizony nem lacafacáznak. Szabolcsi kieresztette a hangját, amitől a környéken leomlott pár házfal, lepotyogtak a cserepek, de bizony a zene is elhallgatott azon nyomban. Így kell ezt csinálni. A násznagy ezt követően már visszafogottabb hangon ismertette a bigán beszáguldó centurio életútját. Megtudhattuk, hogy a XV. Apollinaris legio centuriója 15 évig harcolt Germániában, Daciában, Galliában és Pannóniában. „Venite, venite! Kezdődjön a szertartás régi szokás szerint!”
Engedély megadva
A legátus elé vonuló centurio a házassági engedélyét kérte, amit meg is kapott. „Császárunk gondolt Rád és a választottadra, frigyetekre az istenek áldását kérte és a házassági engedélyt megadta.” – közölte a legatus, majd átnyújtotta a tekercset. A vőlegény ekkor lesegítette mátkáját a kocsiról, majd a fegyverrel tisztelgő sorfal előtt elvonulva a Mars oltárhoz igyekeztek.
Közös lepény
A menyasszonyt egy pronuba, azaz férjes asszony vezette a vőlegényhez, majd a pár kézfogással jelezte egybekelési szándékát. „Ubi tu Gaius ego Gaia! Ahol Te vagy az úr, ott én vagyok az úrnő!” – mondta ekkor a menyasszony, Iulia Iustina, elismerve ezzel férjéül Titus Calidiust. A pronuba ezután kettétört egy rozslepényt, amit a házasulandóknak adott, azok pedig falatoztak belőle. Az első közös lepényből. Miután végeztek következett az áldozat a házasság istenasszonyának, Iunonak. (A malac leölése és a házasságot megkeserítő epéjének kivétele történetesen elmaradt, ezt egy látványos hústál helyettesítette.)
Időugrás
Ekkor egy kis időbeli ugrás következett, Savaria földjét ugyanis benépesítették a magyarok, így az ő törvényeik szerint is szentesíteni kellett a házasságot. Míg a római jog a cselekvéssel fejezi ki a házasság létrejöttét, addig a magyar a kimondott szóval. A tunikára címeres anyakönyvvezetői vállszalag került, elhangzott a két igen, majd hosszú, forró csók érzékenyítette el a lágy szíveket.
Vissza a múltba
Aztán újra az oszlopcsarnokban találtuk magunkat, katonák, római polgárok között. Titus – ahogy illik – elragadta nőjét annak barátnője ölelő karjából, majd a menet elindult a centurio házához. A vonulók dióval szórták meg a násznépet. Szent Jupiter gyümölcse áldást hoz – tartottaa a hiedelem. A menyasszonyt három olyan ifjú vezette, akinek mindkét szülője él. Vitték magukkal Iulia rokkáját, orsóját is. A házhoz érve az asszony fenyőbalzsammal kente be az ajtófélfát és szalagokkal is díszítette azt, így a ház védőszellemeinek oltalma alá helyezte magát. A férj közben a ház kulcsaival érkezett, amelyet át is adott asszonyának őrzésre, egy kivételével. Az pedig a pince kulcsa volt. „Római matrónának nem illik bort innia, elég, ha a férje és barátai néznek a korsó fenekére!” – adott magyarázatot tettére a centurio és a katonákkal együtt neki is álltak a frissítő nedű sűrű kortyolgatásának.
Küszöbön átemelve
A férj az ivást befejezve, abból erőt merítve ölbe kapta feleségét és átemelte őt a küszöbön. A Vesta istennő védelmét élvező küszöb lábbal taposása ugyanis szentségtörésnek számított volna, az ilyesmi pedig jelentősen rövidítheti a római életét. Az asszony első dolga a tűzgyújtás volt a házi oltáron. Így apja helyett férje vette át felette a hatalmat. Innentől a férfi rendelkezik asszonya jogaival és vagyonával.
Nászéjszaka, névadó
A centurio, immár férjként megoldotta asszonya övét és leheveredtek a nászágyra. Itt feltehetőleg hosszút pislantottunk, így lemaradtunk néhány érdekes momentumról, mindenesetre arra eszméltünk, hogy az asszony egy mózeskosarat emelt fel, benne egy tündéri aprónéppel. A kislány nagy, kerek szemekkel figyelte, mi történik, azt pedig csak a közelben állók láthatták, hogy Iulia Iustina szeméből könnypatak csordogált.
„Íme, szerelmünk gyümölcse. Ismerd el őt gyermekednek, kedves férjem, mindenki szeme láttára!” – rebegte az asszony, mire férjura felkapta az apró leányt és a magasba emelte, megcsókolta. „Elismerlek téged gyermekemnek, az istenek és Geniusod védelmezzen és őrizzen meg, amíg csak élsz. Hívjanak Téged innentől fogva Németh Lili Annának!” – mondta büszkén ragyogó szemmel Titus, azaz Németh János, majd a násznagytól kérte, végezze el a gyermeken a tisztító szertartást. A zord katona vizet csorgatott a tortúrát kitűnően tűrő Lilire, majd így szólt: „Fogadjanak az istenek szeretettel, utadat kísérje egészség, szerencse és boldogság. Legyenek Tőled távol az ártó szellemek, védjen és óvjon Téged Isis!”
Irány a Castra Militara
Hogy az isteneknek mi a tervük a párral és gyermekével, az egyelőre rejtély, de az biztos, hogy az egybekelésük napján kegyeikbe fogadták őket. Bár a jelenkori meteorológia narancssárga riasztást adott ki a térségre és a környező megyékben viharok dúltak, az esemény ideje alatt remek idő volt. Az istenek éjszakáig adtak engedélyt a tivornyára, akkor pedig egy felhőszakadással jelezték, ideje hazamenni. Na de ennyire ne ugorjunk előre. A násznépet a jókívánságok után ugyanis a már eledel várta, de a csülkön, sült csirkén kívül akadt pörkölt és zsíros kenyér, szalonna is. Italban sem volt hiány. A megszokott, kissé sablonos, feszélyezett esküvők helyett így egy kötetlen baráti beszélgetéssé alakult a ceremónia. A legio által elsütött tréfákat fiatalabb olvasóinkra való tekintettel nem részletezzük, meg amúgy is személyes jellegűek voltak.
Mire vannak a jóbarátok
Mielőtt még a násznép lecsapott volna Viszket-Németh Zsuzsannára és Németh Jánosra még mi raboltuk el őket egy percre, hogy elárulják, hogy érezték magukat és honnan jött az ötlet? „Szolíd kis esküvőt szerettünk volna, de a barátaink ezt másképp gondolták és kötelezővé tették nekünk a római kori esküvőt, amibe aztán örömmel belementünk. A Történelmi Témapark egyben a legio bázisa is, így a hely is adott volt. Nagyon sokan segítettek, hogy ez tényleg egy felejthetetlen nap legyen a számunkra és külön öröm, hogy senki nem próbált meg keresztbe tenni nekünk. Büszke vagyok a barátaimra.” Mondta még mindig páncélban a centurio, felesége pedig hozzátette, hogy nagyon meghatónak találta a ceremóniát. Sok pécsi rokon érkezett, akik élményekkel telve viszik majd Savaria és a legio hírét a délvidékre.
Szárnyas fallosz – nem szégyen
A centurio nyakában – majd később más legiósokéban – ismételten kiszúrtuk a fallosz alakú nyakéket, de ezúttal rá is kérdeztünk, mi az. Nos, nem tévedtünk, az bizony egy szárnyas fallosz, ami a férfiasságot, a férfiúi erőt jelképezte a rómaiak idejében. A centurio hagyományőrzőként viseli, de mint mondta, semmi szégyellnivaló nincs rajta.
