Vissza az időben: 21.30 A Ghymesnél többet érnek a beszélgetések
Két deci soproni vörös után, és két deci villányi közben állunk a borok utcája végén. (Oké, közben ettünk isteni csülköt, sült tarját és házi rétest.) Körülöttünk egy csomó ismerős. Egyáltalán: az egész karneválon egy csomó jó ismerős. Egymásra vigyorgunk, beszélgetünk, Julcsi nagy lányomat meg szeretné nézni magának egy aprócska, a bicikli gyerekülésben trónoló Julcsi - lehet vagy négy éves. Kíváncsi rá, milyen az, ha a Julcsik megnőnek.
Várjuk a Ghymes koncertjét. Aztán lemegy az első szám, a második, s sorba jut eszünkbe: olyan fárasztó állni, a lábunk is fáj, s jön a végső konklúzió: már nem jön be nekem ez a 25. évét jubiláló zenekar. Fáradt vagyok, elindulok haza aludni. Jó végigmenni a Fő téren, aztán nem olyan jó szembesülni a ténnyel: a Király utcában csak csukott ablakok mellett lehet próbálkozni az alvással, az Uránia udvarban ugyanis még javában tart a buli… Ez van. Meg az, hogy ezt már szombat reggel írom, de maga a dolog ugye mégis péntek, és így tovább. Nehéz még gondolkodni. Te jó ég, milyen állapotban lesz ez a város vasárnap estére?
R.Gy.23.48 Yeah, it's cool!
Sok helyen hallottam idegen szót pénteken, ami jelzi, egyre többen érkeznek a karneválunkra más országokból is. Az egyik nagy élményem egy kínai csoport volt, akik a fővárosból direkt a karnevál miatt utaztak Szombathelyre. Egy kicsit diskuráltunk, elmondtam, hogy az internetre készítünk összefoglalót, amin jót mosolyogtak. A beszélgetés végén az egyik kínai felemelte a kezét, beleintegetett a kamerába és így szólt: "Hello, nyugatponthu!" Azt hiszem le vagyok nyűgözve. :) A Történelmi Témaparkban főszerephez jutott két osztrák látogató. Amikor a középkori hagyományőrzők királyt és királynét kerestek a közönségből, akkor ők voltak az egyedüliek, akik elvállalták. Ők viszont nevetve és lelkesen. Ebből némi bonyodalom is adódott, amikor a szpíker elmondta, hogy most a király megadja az engedélyt a harci játékokra, akkor Hans király csak ült a trónján és vigyorgott. "Mondom megadja az engedélyt!" -nyomatékosította a kérést a műsorvezető, aki még nem tudatosította magában, hogy nem magyar a királyunk. Az uralkodó pedig ült és nevetett nagyokat, élvezte, hogy mindenki őt nézi várakozóan. Aztán sejtette, hogy valamit vár tőle a nép, ezért kacagva integetett. A jel megadatott! A kötélugrók produkciójánál mellettem guggoló pár fiú tagjának hagyta el a száját a "woaaaa, fuckn' skilled, yeah! It's cool!" kifejezés. T.M.
23.19 Tapsoljatok!
Nem kicsit ciki, amikor egy világcsúcstartó elmagyarázza a közönségnek, hogy ha tetszik valami, akkor azt valahogy jelezni is kellene. Én is emiatt téptem már a szám több helyen is. Talán nincs még egy ilyen ország, ahol egy-egy fesztivál közönsége ennyire passzív lenne. :|| Hiába lát világraszóló szenzációt, hiába tetszik neki a látvány, magától legfeljebb egy szolíd tapsra futja. Talán nem akarja zavarni az előadót? Xandro kérése után azonban már összeüti a tenyerét a tömeg, de talán ezt nem kellene minden egyes alkalommal elmondani. A tűzgömbfújó kisiparos ezúttal nem ismételte meg a világcsúcsát -ötvenvalahány tűzgömb egy slukkal-, de látványban nem volt hiány. T.M.
22.45 Le lettünk kötelezve
"Jéééézusom!" - szisszent fel mögöttem egy anyuka és ezt húsz perc alatt még megtette párszor. A Szombathelyi Kötélugrók az Artistica Anam Carával álltak össze egy látványos produkcióra. Ez egyébként az első igazi karneválon született kooprodukció, az artisták a tavalyi karnevál után megkeresték a lányokat és már volt több közös fellépésük. A fehérre meszelt arcú köteles csajok szerintem két félkötelet hajtanak, máshogy nem lehetne megcsinálni azt, amit néha művelnek. Ez persze nem igaz. A Bánhegyi legénység (bocs, leányság) olyasmit is megcsinál a kötéllel, amiről még a legvadabb gyerekek sem álmodnak a játszótéren. Nem véletlenül világbajnokok. Az Artistica pedig nagy bohóc, értenek hozzá, hogyan ritmizálják a népet a dobokkal és a hangjukkal. A tüzes fáklyák időnként földre pottyannak, de kit érdekel? Morbid, amikor az egyik tűzfújó hirtelen lehajol és a két lába között fújja hátra a csóvát. Aki a fényre néz oda, az elhűlve láthatja, amint csóva tör elő az illető hátsó feléből. :D Érdemes megnézni ezt a produkciót. Aki nem tudja élőben, az nézze meg videónkat (hamarosan). Az időnként remegő képért bocs, bal kézben kamera, jobb kézben fényképező, a hátamban meg négy térd. T.M.
22.20 Táncképből táncház
Reneszánsz táncképek címmel indult bemutató a Reneszánsz udvarban, a Szombathelyi Néptáncműhely és az Ómuzsika együttes részvételével. Félidőig a szereplők eltáncolták a magukét, majd egy török harci tánc után rávetették magukat a közönségre és védtelen járókelőket zsákmányoltak, akiket táncra kényszerítettek. Néhány perc múlva már szinte az egész tér táncolt, erről lesz videó is. Parais István büszkén szemlélte a végeredményt. T.M.
22.14 Fotók a Balkán Fanatikról
Már vége a koncertnek, itt van néhány kép azoknak, akik lemaradtak volna róla. A Ferences kertben közben tüzijáték volt. H.B.
21.25 A Balkán Fanatik zúz a Városháza előtt
A parkolóból kifelé már messziről hallom, hogy valakik nagyon zúznak a Városháza előtti színpadon. Balkán Fanatik, megtudom az egyik nézőtől, aki valami római zenére vágyna inkább (szerintem meg jók). Arrébb vonulok blogolni, közben feltűnik, hogy idén jóval kevesebben öltöztek be tógába, mint az előző években, de így legalább nem érzem magam úgy a fényképezőgéppel és a laptoppal a kezemben, mint a srác anno az Egy kölyök Artúr király udvarában c. bugyuta filmben. Látták? Nem? Na mindegy. H.B.
21.05 Parkolóhely most is van, csak keresni kell
Sok a munka ma is, eddig nem jutottam ki a Karneválra, de most bepótlom. El sem akarom hinni, de 21.05-kor találtam parkolóhelyet. Na nem elsőre, de pár perc alatt sikerült. Aki a Kiskar utcai parkolóban a tehertaxiknál akar próbálkozni, az gyorsan felejtse el, fullon van. H.B.
19.54 Megint hastáncosok
Azt mondják, hogy az ember tudatalattija irányít, nemn is vesszük észre, miért is úgy cselekszünk, ahogy. Mi is elindulunk vissza a szerkesztőségbe, de egy másik útvonalon. Aztán ismét hastáncosokba botlunk, igaz, ez egy másik csapat. Nem hiszünk a szemünknek, amikor két férfiember ütközik frontálisan, mindkettő a táncoslányokat nézi. Hát igen, vannak itt komoly veszélyhelyzetek. Aztán ismét a szerkesztőség klímateremtette hűvöse, itt a mi penzumunk véget ért. Sz. J.
19.10 Tárlatnyitó
Járunk egyet, tele vannak a teraszok, emelkedik a hangulat, egyre több a jelmezes. Minden söröspohár láttán györcsbe rándul nyelőizmunk, van viszont előttünk még egy feladat, az Irokéz Galéria tárlatnyitója. Jó néhány érdeklődő ácsorog a tetőtérben, örömmel vetjük magunkat az ásványvízre. Megtudjuk, hogy a Galéria tehetségkutató programjának eredményhirdetése lesz itt, gyorsan le is zajlik. Megnézünk néhány képet, aztán vissza az utcára. Sz. J.
18.05 Tömeg a Főtéren
A Romkert bejáratánál tömeg jön szembe, délelőtt még nem gondoltuk, hogy ennyi embert fogunk itt látni. Persze, nemsokára kezdődik a Legyen Ön is rabszolga c. akármi, bármit is takarjon ez a cím. Kolleginával futunk össze, azt mondja, alig lehet közlekedni a Főtéren. Nem hiszünk neki, de megnézzük. Így van, úgy tűnik, letelt a munkaidő, vagy kicsit enyhébb az idő, vagy a fenetudja, de sokan vannak. Sz. J.
17.25 Badár sörözik
Badár sokáig bírja, bő egy órán át, mi is, pedig dögmeleg van. A színpad szélén látom félbehagyott sörét, izgulok, ne melegedjen meg, de úgy tűnik, nem zavarja, egy húzásra üríti ki a poharat. Aztán készséggel áll a fényképezőgépek elé, valahogyan minden nő vele akar egy képen lenni. Mi inkább Andrást keressük, de most nem jön össze a sör, ő is siet, mi is. Sz. J.
16.10 Badár és az ókor
Badár tógában lép elő, kicsit zavarban is van, de híres beszélőkéje nem hagyja cserben. Mesél az ókorral való, kölcsönösen kínos kapcsolatáról, ekézi egy kicsit Szőke Andrást, megtudjuk, hogyan lehet piálni Bajos Imrével, Fábri Sándorral. A standup comedy tényleg jól áll neki, pillanatok alatt övő a közönség. Azon kapjuk magunkat, hogy teli torokból kacarászunk, közben a közönségben felfedezzük Julius Cézart, aki főként a Michael Jackson poénon röhög. Eszünkbe jut Joseph Heller Isten tudja című regénye, annak hasonló a hangulata. Sz. J.
16.54 Mozgás a Romkertben
A Romkert bejáratánál is látszik, hogy valami komolyabb készül, szinte sorban kell állnunk a jegyellenőrzésnél. Handler András jön szembe, megjegyzi, hogy minket is csak a showműsorok érdekelnek. Megígérjük, hogy iszunk majd egy sört, de sietve helyet foglalunk, gyűlik a tömeg. Sz. J.
16.36 Kaotikus helyzet
Rövid pihenő után visszaindulunk a Romkertbe, ahol Badár Sándor Stendapus opus című műsora következik. Előtte azért végigsétálunk a Főtéren, most már azért jóval többen vannak, és emelkedik a hangulat is. Főleg a két helyi rádió közti kis szakaszon, ahol egymásra licitálnak a hangerővel. Finoman fogalmazva is kaotikus a helyzet. Sz. J.
subhead]16:10 Kigyulladt egy faház, nagy erőkkel oltják
