Milyen lehetett egykor, száz-kétszáz éve, itt Szombathelyen rituális fürdőbe járni? Egyáltalán, hova mehettek a szombathelyi zsidók, ima előtti megtisztulásra? Magunk is meglepődtünk, de nem egy épület ma is áll, amelyben egykor rituális fürdőház is üzemelt. (A témában Mayer László levéltáros, és Bajzik Zsolt Fürdőváros Szombathely című tanulmánya volt segítségünkre.)
Fürdő a Thököly utcai zsinagógában
Az első rituális fürdő Szombathelyen – meséli Mayer László – a Thököly utcában, a 46. számú házban, a város első zsinagógájában – ki gondolná, hogy egykor Batthyányak birtokán, Szőkeföldön (ma a belváros szívében) – állt. A kapualjon túl, bent a lebetonozott udvaron ma is látható egy kút, alján friss vízzel. Valószínűleg innen vezették a mikvébe a vizet. Itt az udvaron állt a rituális vágóhely (ahol a sahter levágta a hozzá vitt állatokat) és a maceszsütő kemence. Bár a kétszintes irodaházzá alakított épület ma is megtekinthető, a fürdőnek (ahogy a zsinagógának) a 46. számú házban nyoma sincs.
A szombathelyi izraeliták rituális fürdőjéről az első írásos emlékek az 1840-es évekből származnak, amikor is a hitközségen belül komoly vita alakult ki arról, hogy a rituális fürdő kóser-e vagy sem. Ahogy Bajzik Zsolt Fürdőváros Szombathely című tanulmányában is olvashatjuk, a dilemma abból adódott, hogy Köningsberger rabbi tervei alapján a merülő medencét úgy modernizálták, hogy egy szivattyút is üzembe állítottak, és a medence a talajjal egy szintre került. Emiatt a hagyományokhoz szigorúbban ragaszkodók tábora a fürdő rituális voltát megkérdőjelezte. Bár a rabbi a fürdő új tervrajzát a talmudikus tekintélyeknek is elküldte, az „ortodoxok” nem tudtak belenyugodni a változtatásokba.
Az 1871-es vallási szakadás után (amikor a zsidó hitközség ortodoxokra és neológokra vált szét) a kongresszusi hitközség a régi templomot eladta, amit aztán az ortodoxok visszapereltek. A huzavona lezárulta után, 1890. május 1-én az ortodoxok végül visszakapták a régi templomot, ami tulajdonukban maradt egészen 1956-ig. A rituális fürdőt viszont beszüntették.
Fürdőház a Gyöngyös partján, a Ferencesek gyümölcsöskertjében
Miután az ortodoxok a régi zsinagóga medencéjét nem tartották elfogadhatónak, az 1870-es években a Gyöngyös partján építtettek fürdőházat. A Ferences rend gyümölcsöskertjének déli sarkán, a páteri híd mellett, a szerzetesektől bérelt területen. A korabeli feljegyzések szerint szilárd anyagokból építették ezt a csinos kis szabadtéri fürdőt, az előírásokat betartva, húsz lépcsővel, a vizet pedig a Gyöngyösből merítették.
Egy szerződés is fennmaradt, amely szerint a zsidók a területet 1873. január 1-étől 20 évig 10 osztrák forintért bérelték. Bajzik Zsolt tanulmányában a fürdőről ezt olvashatjuk: „Az épület fala mentén kelet felől egészen a Gyöngyösig, délről a kerítésig 6 láb magas deszka, vagy téglafallal kellett bekeríteni, a kijáratot a Páterbe vezető úton tisztán kellett tartaniuk. Az épület belsejéhez szivattyú katlan és kád tartozott.”
A gyümölcsöskertben a szabadtéri rituális fürdő valószínűleg az 1890-es években, a bérleti szerződés lejárta után szűnt meg, hogy aztán modernebb, nagyobb fürdőház létesüljön. Gondoljunk csak bele, a századforduló környékén járunk, Szombathely virágkorát éli, és a polgársággal együtt a zsidóság száma is dinamikusan nő. Míg 1871-ben a szombathelyi ortodox hitközség 124 lélekkel alakult meg, addig a holocaustot megelőző időkben már ezer fő körül volt a létszámuk. Ennyi ember vallásos igényét (ráadásul a neológok is járhattak mikvébe) nem lehetett csupán egy fürdővel kielégíteni. Más megoldás kellett… nagyobb tágasabb fürdőház. (folytatás következik.)
Kapcsolat az édennel
A zsidó hagyományban a hitélet egyik legalapvetőbb feltétele a rituális megmerítkezés. Szigorú különbséget tesznek viszont a hétköznapi tisztálkodás (fürdés vagy hajmosás) és a rituális fürdőzés között. A megmerítkezés elképelhetetlen alapos fürdés, körömvágás, fogmosás és fésülködés nélkül. Míg ez otthon is elvégezhető, a rituális fürdőhöz szigorú szabályok szerint épített medence kell. A rituális fürdőben (mikvében) azonban nem csupán emberek tisztulhatnak, hanem például olyan konyhai eszközöket és tárgyakat is megmerítenek benne, amelyeket nem zsidó ember készített, így nem tekinthetők kósernek.
A zsidó férfiak szombat előtti pénteken, és ünnepek előtt esnek át a rituális megtisztuláson. Valamint betérés előtt. A nőkre egyéb szankciók is vonatkoznak, nekik esküvő előtt, nászéjszaka után, szülés után, menstruációt követő hetedik napon, alkonyatkor is alá kell merülniük. Merítkezés előtt a testet alaposan meg kell tisztítani, nem lehet a nőkön sem lakk, sem ékszerek. A rituális fürdőt egy szakavatott személy jelenlétében, alkonyatkor kell megejteni.
A kóser fürdőhöz elengedhetetlen, hogy a víz „élő” legyen. Így a medencét esővízzel, forrás vagy kút vizével kell feltölteni, és minimum 800 litert kellett tartalmaznia. A mikve méreteit úgy kellett kialakítani, hogy fejtető és a haj is a víz alá kerüljön.
