Nem játszhatjuk ki kártyáinkat, bizonyítékainkat. Nekünk Svájc lesz az, ahol ki
kell pakolnunk.
Ennek ellenére nem hiszem, hogy Annus és Fazekas népszerűtlen ember lenne.
Időm nagy részét velük töltöm. Rengetegen jönnek oda gratulálni, legutóbb egy
általános iskola teljes alsó tagozatnák adtak autogramot az egyik budapesti
bevásárlóközpont mozija előtt.
Gyanítom, akit megtévesztett magas rangú urak minden alapot és igazságot nélkülöző dumája, akik bevették a manipuláció vádját, ők megvetően, néznek ránk. Ezeket a pillantásokat azonban nem érzékeljük. És ezt tényleg komolyan mondom. Hozzánk csak a bíztató levelek sokasága, a rendezvényekre szóló meghívók jutnak el.
Hétvégén az uraiújfalusi Rézkakas tekéző tulajdonos hívta meg csapatot egy kis
per előtti lazulásra. Buszt küldött a Vidával, Annussal, Fazekassal, Kiss
Szilárddal, Botfával felálló csapatért. Támogatásáról és teljes bizalmáról
biztosított bennünket.
Aztán egyik meglepetésből a másikba estünk a település lakói zsúfolásig
megtöltötték a tekézőt, sőt, aki nem fért fel az NB2-es tekecsapat lelátójára,
ők egy kivetítőn keresztül a söntésnél nézték az élménybeszámolót. Jól esett
mindenkinek!
Az emberek olimpiai bajnokként ünnepelték Annus és Fazekast.
Hogy ők nem tekébe vívtak ki a rangos címet, azt az élménybeszámoló utáni tekézésen bizonyították. Vida viszont jól dobott. Úgy látszik, ő mindenhez ért, amit dobni kell
Tegnap újabb jelei mutatkoztak a per előtti izgalomnak. Robi és Adrián is egyre többet bambul. Nem tudom mi járhat a fejükben. Sajnálom Őket. Tudom, hogy hazugság amivel vádolják Őket, de nem tudom, hogy ezt valaha valamilyen fórum kimondják-e.
Robi nyilatkozta valahol: Nem hiszem el, hogy ennek ez a vége.
Én sem hiszem. Ennek a munkának, ennek az alázatnak, amit ők ketten tanúsítottak a
sport iránt, nem lehet az a végkifejlete, hogy egy aljas, névtelenül leveleket
irogató csoport tönkretegye őket.
Két héttel ezelőtt Annus Adrián édesanyjától kaptam egy bekeretezett
fényképet: a kalapácsvetés olimpiai bajnoka megcsókolja az olimpiai aranyérmét az
eredményhirdetés után. Amikor ideadta, Adrián közölte, neki is van egy ugyanolyan,
de berakta a szekrénybe.
Mondtam, engem nem érdekel, én kirakom oda, ahol mindig látom. Egy percig se feledjem
mi a tét! Ma megfogtam, leakasztottam a falról, és betettem a szekrénybe. Igaza
volt Annusnak, ezt tényleg nem lehet nap mint nap nézni. Abba beleörülnék.
Már csak nyolcat kell aludni és kezdetét veszi a per. Nyolc gyötrelmes éjszaka. Rossz hír az ellenünk szurkolóknak, nincsenek rémálmaim
