Azt már senkinek sem kell bizonygatni, hogy a játék nem csak a gyerekek szórakozása, hiszen felnőttek ugyanúgy kockulnak számítógép előtt, telefonon, vagy éppen - ilyen is van, minő csoda - a valós életben! Szétnéztünk nálunk mi van a polcon, és bemutatunk 3 olyan játékot, amik rendszeresen kerülnek elő a baráti-családi összejöveteleken.
Bang!
Micsoda név, már ez annyi energiát sugall, hogy egyszerűen nem lehet unalmas! A játék vadnyugati témájú, a seriffek és lovakon vágtató pisztolyos rosszfiúk világába vezet minket. Kártya alapú, egy kicsit hasonlít a “gyilkosozásra”, amikor kisorsoltuk ki a seriff, kik a polgárok és kik a rosszfiúk, és az éj leple alatt kellett megölni egymást. Itt a helyzet ehhez képest már rendesen elbonyolódott, lehet puskánk, lovunk, sőt hordónk is, különleges képességeink és rá zúdíthatunk őslakos indiánokat is a játékosokra!
A játék erősen gondolkozós, messze tartunk már a “dob-lép-dob” kategóriától és komoly taktikázást és pókerarcot igényel a nyertes pozíció bekaszlizása. A játékhoz kiegészítőket is tudunk venni később, ami gondoskodik arról hogy ne unjuk meg egyhamar. Kifejezetten olyan a játékmenet, ami arra ösztönzi az embereket, hogy közben egymással fecsegjenek, csipkelődjenek, próbálják elhitetni hogy ők aztán nem a rosszfiúk, őket nem kell lelőni!
Carcassone
A Carcassone egy francia tartomány, egy mintaszerűen megépített várral a középpontban. Innen már gondolhatjuk, hogy most a középkorban fogjuk magunkat találni lovagok, szerzetesek, útonállók és parasztok között. A játék egy kicsit a klasszikus dominóra hasonlít, kis térképrészleteket kell egymáshoz passzintani, de itt eközben a saját várunkat és kolostorainkat építgetjük, és azért bele-belepiszkítunk a másik terveibe is. Kifejezetten gonosz dolgokat lehet csinálni a játékban arra vonatkozóan hogyan szedjük el a másik pontjait, de tapasztalataink szerint a csalafinták is kiesnek néha a számításukból.
Sokszor kerül padlóra a játék, - szó szerint, mármint - mert akkora helyigénye van a térképdarabok összeillesztgetésének, hogy méretes asztallal kell rendelkeznünk a terjeszkedéshez.
A játék leírásában szerepel az az érdekes mondat, hogy kör elején a játékostársak adhatnak tanácsot a soron következő játékosnak, és ez nálunk mindig taktikai beszélgetésekbe merül az összes lehetőség felmérésével. Szerencsére a játék eszméletlenül részletesek kidolgozott, nem hagy lehetőséget a kis egérlyukakra, így sosincs veszekedés, nem úgy, mint a következő játékban:
A budapesti Nyomozó
A Kludo szokott eszébe jutni az embereknek amikor a Nyomozót vetem fel, de nem, ez egy magyar kreálmány, és nem sok köze van a Kludohoz. Itt Budapest térképén kell a BKV-val eljutni a helyszínekre, úgy mint Józsefvárosi Piac, Széchényi Könyvtár vagy épp a Blikk Szerkesztősége. (Ahova nálunk már senki sem jár, mert értelmes dolgot ott még nekünk nem mondtak - ez amolyan belsős poén.) A játék íróinak a csipogója nagyban járt, mert olyan szövegek vannak, hogy sokszor visít fel az, aki éppen olvassa, hiába játszunk már egy ideje, nem lehet megunni a “magyar valóság” témájú poénokat.
Hihetetlenül rosszul van kidolgozva amúgy a játék, és rengeteg vitát szül hogy mi szabályos lépés és mi nem, így mi már egy hosszú kiegészítést tűztünk bele a játékszabályba “Szent Szabály” néven, de sajnos léptem-nyomon akadunk megint olyan helyzetekbe, ahol nem tudjuk eldönteni, kinek adjunk igazat. Ezeket miután megszavaztattuk, úgyszint a Szent Szabályhoz írjuk hozzá. Meg kell mondjam, nálunk mindenki nagyon csalafinta, és az “amit nem tilos azt szabad, sőt kell” elv alapján vágtatunk végig a táblán.
Bár a játék doboza szerint egy-másfél óráig tartana egy menet, mi rendszeresen 3 órákat játszunk vele mire kiötöljük - legalább részben -, hogy mi volt a játék íróinak fejében a bűntény megoldására. Ilyenkor mindenki nyilvános felolvasást tart a gondolataiból, minek utána megnézzük mi is valóban a megoldás. Ez a legkisebb esetben szokta fedni egymást, ezért már lassan nem is egymás, hanem a játék ellen játszunk, de minden hibája ellenére mégis ez lett az egyik legkedveltebb doboz a polcon.
