Lapunk többször foglalkozott 
Lessen be Szombathely egykori örömtanyájára Kelemen Zoltánnal! 2021. January 14. 19:12 a szombathelyi Sorok utcai kupolás házzal, amelyről a fiatalabbak és a városba újonnan beköltözők már nem nagyon tudják, hogy egykor bordélyház működött itt. A volt kupiban jelenleg önkormányzati szociális bérlakások vannak, valljuk be, nem a legjobb állapotúak. Az utca sokat változott, mondhatni szépült az utóbbi években, de a „Tornyos” kinézete még most is sugallja sötét múltját.
„A város mélyebb szövetének része”
Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház szombathelyi születésű művésze szívesen osztja meg helytörténeti ismereteit másokkal. Ahogy korábban fogalmazott, képeivel, írásaival az a célja, hogy bemutassa a város egy olyan elrejtett arcát, ami nincs benne a turisztikai katalógusokban, de mégis szerves részét képezi a helytörténetnek, „a város mélyebb szövetének része”.
Kelemen Zoltán legutóbb az egykori kupleráj épületéről írt egy bejegyzést közösségi oldalán. Írásához Varga Nóra tanulmányát "Szombathely város kéjelgési ügye" 2002. September 17. 01:31 is felhasználta. Nóra, Szombathely kéjnőinek, illetve azok egészségügyi ellenőrzésének, szabályozásának történetét dolgozta fel munkájában.
Hesztera Aladár szombathelyi restaurátor mondta egyszer a „Tornyosról", hogy "meg kell őrizni az egykori nyilvánosházat, amit a vasi köznyelv kupoldának nevezett. Ebből akár múzeum is lehetne, annyira érdekes az, hogy milyen társadalmi rétegeket vonzott, és ehhez hogyan viszonyultak a többiek."
Szombathelynek lett kéjelgési rendelete
Mint ismert, Szombathely Éhen Gyula polgármestersége (1895-1902) alatt virágzott fel. Az urbanizáció sok áldásos újítása mellett felbukkantak Szombathelyen is a városiasodással együtt járó negatív jelenségek, így a prostitúció is, vele pedig a bujakór.
Éhen Gyula idején az összes kupleráj a Vízmellék utcába költözött. Ki-ki választhatott a "Becsali", a " 27-eshez", a "Tornyos", és a "Vörös" kínálatából, egészen 1928-ig.
A „Tornyost" 1896-ban Krause Henrikné építette. Krausené annak fejében nyithatta meg a „Tornyost”, hogy beszünteti Rumi úti kupleráját. Ennek eleget is tett.
Ekkor már létezett Szombathely kéjelgési rendelete, amelyben a legalizált prostitúció kereteit szabályozták, és 19 pontból állt.
A bordélyház nyitásához szükséges engedély - amelyet csak megbízható, nagykorú, büntetlen előéletű nő nyerhetett el - kiadása a városi tanács jogkörébe tartozott. Krause Henrikné ilyen hölgy volt.
Hetente kétszer orvosi vizsgálat
A bordélyház csak félreeső helyen működhetett, ahol a lehetőleg külön szobákban elhelyezett kéjnőkön kívül mások nem lakhattak. Szeszesitalokat nem lehetett felszolgálni, zenés mulatságokat nem tarthattak. A tulajdonos csak olyan kéjnőt fogadhatott be a bordélyba, akinek a kapitány türelmi bárcát állított ki, és előtte orvosi bizonyítványt is kapott. A bárca tartalmazta a kéjnő személyi adatait és ingyenes volt.
A bordélybeli kéjnőknek és a tulajdonos által tartott nőcselédeknek hetente kétszer orvosi vizsgálaton kellett átesniük, ha a tulajdonos is gyakorolta az üzletszerű kéjelgést, neki is. A vizsgálat a bordélyban zajlott, melynek díja személyenként 50 krajcárt tett ki, amit az orvosnak a tulajdonos fizetett, de levonhatott a kéjnők keresetéből.
Ennek ellenére bizony fordultak elő vendégeket is érintő "kellemetlenségek".
Margit, a buja nőstény
Varga Nóra tanulmányából kiderül, hogy fennmaradt 1927-ből egy névtelen levél, melyben egy úr arról panaszkodik, hogy bizonyos Margit nevű nőstény nemcsak eloltotta vágyait, de be is oltotta valamivel. A város erkölcseit féltő úriember meglehetősen felháborodott stílusban követelte a Városi Tiszti Főorvos ellenintézkedéseit.
"(...) Hát kérem!! Mit gondolnak az urak ??Ez a hatósági ellenőrzés ???Hát egy rohadt és lelkiismeretlen k... heteken át fertőzheti sorra Szombathely ifjúságának -- öregek is akadnak, családapák is--légioit???? Talán e nélkül nincs elég baj?? Hát ennek nem lehet- e elejét venni ?(...)"
A levél nem maradt válasz nélkül. Dr. Baumgartner László városi kerületi tisztiorvos jelentette: "a névtelen levélben Margit névvel jelzett xy kéjnőt behatóan megvizsgáltam… felesleges hangsúlyoznom, hogy ez minden héten két ízben megtörtént, mindig egyforma pontossággal s hogy mégis hasonló panaszok merülnek, mint a névtelen levél írójáé, azok csak vizsgálati módszereink exaktságának hiányát bizonyítják"
A bordélyházakat átminősítették
Nos, hiány ide vagy oda, a bujakór veszélye mellett is virágzott az ipar Szombathelyen.
1912-ben a négy Sorok utcai bordélyban 27 kéjnő tevékenykedett. 1916-ban a rendőrség többször tartott razziát, a bejegyzett prostituáltak száma a városban 30 és 40 között mozgott, de a katonaságnak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt az illegálisan dolgozók száma is. A Szombathelyi Újság írta : " Soha olyan tomboló éjszakai élet nem volt, mint most a háború alatt."
Aztán 1921-re háromra maximalizálták a legálisan működtethető bordélyházak számát, 1928-ban pedig egy miniszteri rendelet értelmében megszüntették, illetve átnevezték, átminősítették azokat ún. találkahelyekké.
A „Tornyos” tehát egy letűnt kor utolsó rogyadozó, de még álló tanúja.
Cikkünk Kelemen Zoltán bejegyzése és Varga Nóra tanulmánya nyomán készült.
