Jegyezzük meg nyomban a legelején: zenés-táncos helyek tekintetében nem csak a vidéki nagyvárosoknak nem áll a zászló. Hogy Szombathelyen szinte kizárólag csak kritikán aluli diszkók zengedeznek az éjszakában, maga a jól ismert és sanyarú valóság, az viszont talán a vízfejet kiáltók előtt is ismeretlen tény, hogy Budapest sem büszkélkedhet ebben a tekintetben. Persze, van néhány különleges hely, amik emelik a főváros fényét, mint amilyen az Instant, a bérházból faragott kocsmalabirintus, vagy a nemrég a világ legjobb klubjának megválasztott, ukrán téglaszállítóból átalakított A38 koncerthajó. Ám valójában azok a haladóbb szelleműek, akik nem csak a kereskedelmi rádiókból ömlő trutymót falatoznák, mindezek ellenére is kisebbségben vannak, és keresgélniük kell a jó placcokat - feltéve, hogy nem csak kocsmázni akarnak.
Mintha csak egy fesztiválon
Teljesen természetes tehát, hogy amikor nyílik egy olyan hely, ami ezt a társadalmi réteget (is) megcélozza, annak csak örülni lehet, még akkor is, ha a nyereséges működés érdekében néha meg kell hívni egy Republicot vagy egy Nagy Ferót. A Budapest Park márpedig üde színfoltként toppant be a szürkülni látszó vendéglátóipari helyzetbe, leginkább azért, mert olyan ismertetőjegyeket mutatott fel, amiről már elsőre is belőhető a célközönség: ide valószínűleg nem a felpattintott gallérú budai zsúrfiúk és Darwin-díjas cicáik fognak leparkolni a csillogóra suvickoltatott Porsche Cayenne Turbójukkal.
Hiszen már a beléptetés is olyan, ami a plázák elitjének alighanem derogálna, egy gyakorlott fesztiválozóban viszont ismerős emlékeket ébreszt: egy konténer ablakán keresztül kell jegyet vásárolni, majd felmutatni azt a bejáratként szolgáló kis fémhíd mellett türelmesen várakozó, szép szál ajtónállóknak, akik persze a táskákba is belepillantanak. Első élményünk velük egyébként bizakodásra ad okot: kérdésünkre baráti mosoly kíséretében adtak választ, pozdorjává zúzva a megszokott gorilla-sztereotípiákat.
Tizenkétezren férnek be, ha akarnak
Belépve pedig hirtelen eltörpülünk a hatalmas lélegzetvételű tér küszöbén, tényleg mintha csak egy fesztiválra érkeztünk volna. Vagy inkább egy nagyra méretezett backstage részlegbe: színes fénycsóvák által végigvasalt fapalló - az igényesebb fajtából - kíséri a léptünket mindenfelé, és amerre csak a szem ellát, sörözős könyöklők, asztalok, strandokon megszokott kényelmes székek nőnek ki belőle. A szem pedig jó messzire tud ellátni, hiszen az egész helyszín 12 ezer látogató befogadására alkalmas - el lehet képzelni, ez mekkora terepet jelent. (Csak hogy legyen egy összehasonlítási alap: a tavalyi Szigetes Prince-fellépésre négyszer ennyien voltak kíváncsiak, és azt a fesztivál történetének eddigi legnagyobb sikerű koncertjeként emlegették).
Nem csekély mértékben erősíti a fesztes (indusztriális?) atmoszférát, hogy modulszerűen épített, szállítmányozási konténerek szegélyezik a Budapest Parkot, illetve hogy egy este több helyszínre is bevásárolhatjuk magunkat: a kupolás Soproni Dómban alterbulik és sportközvetítések, a Popart Electronicban jellemzően gépzenék, a Retro Kertben örökzöldek, a Nagyszínpadon pedig komoly fellépők szorítanak maguknak helyet - nem csak minden hétvégén, de minden nap (ami, tegyük hozzá, bátor vállalás, meglátjuk, fog-e ez működni nyáron). Aki járt a néhai Zöld Pardonba, annak úgy is fogalmazhatnánk: képzeljék el ugyanazt, csak minőségibb változatban és ötször akkora területen.
Bár egy terepszemle nem terepszemle, mi pénteken néztünk körül, akkor a 18-23 éves korosztály volt masszív túlsúlyban, és ahogy az ilyen esetben lenni szokott, tízpercenként megállított valamelyikük, hogy partifotót kérjen magáról meg a haverjairól (ilyenkor nehéz elmagyarázni, hogy ez nem kívánságműsor, de ez már egy másik történet). Persze hozzá kell tennünk, hogy a fiatalodást a drum & bass lemezlovasok félatyaúristene, Andy C okozhatta.
De nem volt egy leányálom az, ahogy a szórakoztató központnak is beillő Budapest Park megnyitott. A hely szerint a ferencvárosi jegyző annak ellenére nem adta ki a zenés-táncos rendezvények tartására vonatkozó engedélyt, hogy a kiadás feltételei és a szükséges szakhatósági engedélyek már rendelkezésre álltak. Az önkormányzat viszont ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a jegyző jogszerűen járt el, amikor „nem engedett a Kultúrtér Kft. nyomásának és hozott határozatot az ügyben az engedélyezési eljárás lezárása előtt”, ugyanis több aggály is felmerült a szórakozóhely működésével kapcsolatban - ezek közül a legfontosabb, hogy a kerületi szabályozási terv az ingatlanra 400 férőhelyes P+R parkoló kialakítását írja elő.
A Budapest Park egyetlen szerencséje, hogy ez a parkoló a kilátások alapján legkorábban 2013-ban kezdhetné meg működését - ha nem így lenne, akkor nem csak átmenetileg kellett volna lefújni hazai és nemzetközi nagyszabású koncerteket, hanem egyszer s mindenkorra. Akadályok nélkül persze túl szép lenne az élet és túl tiszták a lelkek - a felelőtlen Noise Night Life-brigád tragédiába torkolló West Balkános mellétrafálása máig érezteti hatását. De, csak hogy derűs zöngével zárjunk: a Budapest Park már üzemel, száz százalékon - ja, és este kilencig még a korsó sör is csak 300 forint. Plusz egy rovátka.
