Takács Dániel: „Kincsek” a padláson
Püspöki Általános Iskola
5.b.
Gyakran meglátogatom falun élő nagyszüleim. Ők már nagyon öregek. Lassan kilencven évesek lesznek. Mindig szívesen mesélnek nekem a régi falusi életről.
Egyszer, amikor kutattam a padlásukon, véletlenül két dobozban furcsa dolgokra találtam.
- Ó, micsoda tárgyak! – kiáltottam.
Először azt hittem, hogy valami UFO-k hagyhatták itt, de aztán apukám azt mondta, hogy vigyük le és majd nagypapa elmeséli, hogy mi az. Miután leértünk a padlásról nagypapám csodálkozva kérdezte:
- Mit találtál kisunokám?
Abban a pillanatban már nyújtottam is a kezébe a furcsaságokat. Izgalommal vártam, hogy mit felel. Elmesélte, hogy az egyik különös tárgynak a neve szeperátor. Én kicsit udvariatlanul, a szavába vágva kérdeztem:
- De mire használták ezt?
Ezzel a szerkezettel választották el a tejet és a tejszínt.
- Ez még működik? – kérdeztem csodálkozva.
- Persze, csak össze kell rakni.
Így nagyapám irányításával és apukám segítségével össze is raktuk a szerkezetet. Az alapja egy daráló géphez hasonlított egy tekerővel. Ezen egy dobtalp volt, arra különféle kicsi tányérokat raktunk, majd egy dobköpennyel zártuk le. Ezután két csövet raktunk rá, egymás fölé, majd a tetejére a tartályt. Utána nagypapám elmondta a használatát is. A tartályba beleöntötték a tejet, meg kellett tekerni a tekerőt. Az pedig megforgatta a tányérokat. A tejszín jött ki a felső csövön, a híg tej, vagyis a szepera az alsó csövön.
- Na és ez mi? – kérdeztem a másik szerkezetre mutatva.
- Hát ez a köpülő! – mondta.
Ezzel készítették a tejszínből a vajat. A hordó részbe beleöntötték a tejszínt. A tekerő segítségével a hordó gyors forgást végzett, amitől a tejszín egyre sűrűbb lett és így készült el a vaj.
Én csak ámultam, hogy amit én a boltban veszek, azt régen az emberek otthon ilyen kis szerkezetekkel elkészítették maguknak. Biztos finomabb is volt.
Örülök, hogy ezek a régi tárgyak sok idő után sem vesztek el. Milyen jó lehetett az apukámnak, hogy ezeket még használat közben látta és ehette az ezekkel készült egészséges ételeket. Máskor is felmegyek a padlásra, hátha találok ilyen értékes dolgokat, amiből megtudhatom, hogy hogyan éltek régen a szüleim és nagyszüleim.
Birinyi Laura
Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola
8.o.
Téma: saját novella
(Radnóti Miklós levele feleségének, Fanninak a munkatáborból).
Drága Fannim!
Remélem, tetszett az előző levelemben írt versem, melyet hozzád írtam! Oly rossz, hogy nem vagy itt velem. Csókod édes íze helyett, dohányfüstöt érzek számban! Csak így, a távollétben érződ igazán szerelmünk ereje. Azt, hogy mikor láthatlak újra, nem tudom, talán két-három hónap és újra ölelhetlek!
Hogy van drága kutyánk, Kormi? Tudja még a trükköket, miket tanítottál neki?
Ó drága Fannim, szerelmem irántad örök, mit a kőben a megkövesült csigaház, s nehéz és komoly, mint a zsoltár. Este a csillagokat bámulva úgy éreztem, mintha fognád kezem, s néznénk az eget!
Mit mondhatnék még? A tárgyak összenéznek, s mind téged dícsérnek. Boldogok, mert veled élnek!
Bárcsak én is ott lehetnék. Talán eljön az idő, mikor ez nem csak álom lesz!
Kérlek, add át üdvözletemet a szomszédoknak és kívánj békés, boldog ünnepeket a nevemben is!
Itt a lágerben is készülnek valamiféle rendezvénnyel a táborlakóknak. Talán még a verseim is szerepet kapnak! Egyébként tűrhető a sorsom, az őrök nem bántanak, sőt néha még felolvasást is tartok nekik!
És milyen az otthoni élet? Jól vagy?
Nem múlik el se perc, se nap, hogy rád ne gondoljak. Hangod befonja álmom, s szívemben nappal újra megtalálom! Nagyon szeretlek!
Várom leveled!
Hűn szerető férjed: Miklós
1944. október 12. Heidenau
Csapó Enikő: Apusztori
7.o.
Apukám feltaláló. Amikor van egy kis ideje, mindig elvonul és alkot valamit.
A múlt hétvége is egy átlagos szombat és vasárnapnak indult. Reggel felkeltünk, reggeliztünk és jó szokásunkhoz híven elmentünk a hétvégi bevásárló körútra. Mikor már mindent sikerült beszerezni, elindultunk a pénztár felé. Anyu hirtelen megállt és hangosan felkiáltott:
- Apátok hová tűnt?
- Nem tudom – vágtam rá egyszerre.
Szétváltunk és próbáltuk megtalálni aput. Gondoltunk arra is, hogy otthagyjuk, és majd csak hazatalál, de ezt az ötletet gyorsan elvetettük, mivel nála volt a pénz, nélküle fizetni nem tudtunk. Végre sikerült megtalálnom őt a háztartási osztályon. Amikor megláttam, csak egy valami jutott eszembe: Én ismerem ezt a nézést, mert apu, ha így néz, akkor megint az emberiségnek szeretne segíteni, na persze a hírnév sem utolsó dolog. Végre sikerült hazaérnünk. Apu se szó, se beszéd, elindult a bütykölő szoba irányába (mert, hogy mi apu feltalálós műhelyét csak így hívtuk). Neki elég fura kis találmányai vannak, mint például: az örök villanykörte. Vagy az a találmánya, mit nemrég talált fel: a számítógép, ami napenergiával működik. Biztos most is morfondíroz valamin. Teltek-múltak az órák, és végre előbukkant. Odament anyuhoz, és a fülébe súgott valamit. Ennek a hatására anyu felállt és érdeklődve a bütykölő sarok irányába indult. Végül kiderült, hogy apu megint feltalált valamit, aminek a neve: HELPY lett. Ez a HELPY-nek nevezett valami, egy mini robot, amihez egy távirányító is tartozik. A lényege az, hogy megnyomsz egy gombot és a kis robot, mármint HELPY, mindent megtesz, amit mondasz neki. Azóta minden munkát a háznál HELPY végez. Anyu többet tud magával foglalkozni: kozmetikába és fodrászhoz jár, vagy pedikűröshöz megy. Így lett híres feltaláló apu, és Uri Geller műsora után hozzánk hozzák az elhajlított kanalakat, amik javításra szorulnak!
Szeretem a családomat, hisz nálunk nincsenek unalmas hétköznapok, nálunk mindig történik valami.
