Azt mondják, a várossá válás feltételei közül az egyik, hogy egy településen legyen iksz számú legalább négyemeletes tömbház. Van még ezen kívül is egy sor kritérium, aminek meg kell felelni. Vép valószínűleg megfelel nekik, ha a falu vezetősége úgy érezte, itt az ideje beadni a várossá válást előmozdító pályázatot.
Kis falu, nagy bátorság...
A Nyugat.hu kétfős stábja lelkesen autóba szállt, és (az olvasókért mindent) hősiesen megküzdve a hószállingózással elért a Szombathelytől nyolc kilométerre lévő községbe. A polgármestert ( Varga Gyulát) itt sem kerestük meg. Ahogy Kercaszomoron se zaklattuk a falu első emberét. Idegenvezetős faluriport biztos rengeteg készült már Vépről. Mi a
messziről jött emberek
felé mutatott arcára voltunk kíváncsiak.Vép, Vas megye legnagyobb községe város akar lenni – sokan mosolyognak ezen. Egy 3700 fős város? Ráadásul alig nyolc kilométerre van a megyeszékhelytől? Ezzel garantáltan Guiness-rekorderek lennénk! Nem lehetne akkor már inkább város Gencsapáti, Lukácsháza és Gyöngyösfalu, ha már úgyis annyira összenőttek? Nem. nekik eszükbe sem jutott ez. Vépnek viszont igen. Az indíttatás merőben gazdasági valószínűleg (bizonyos pályázati forrásokhoz könnyebben hozzáfér így a település), de van a dolognak azért valamennyi történelmi alapja is.
Web a XIII. században!
Ha hinni lehet a kutatásoknak, a település határa a XIII. században Szombathelytől egészen Megyehídig ért - vagyis legalábbis kiterjedésre volt városnyi. Más szempontból is tanulságosak a helytörténeti összeírások (amik egyébként a falu honlapján a legapróbb részletekig hozzáférhetők) – kiderül ugyanis belőlük, hogy ez a településecske bizony évszázadokkal megelőzte a korát. A XIV. században ugyanis neve
Web
volt...Chicago, vagy maga a mennyország?
Ilyen előzmények után nyilván az sem csoda, hogy 2005-ben, Magyarországon elsők között épült itt modern szélerőmű.
Vannak legendásan rosszhírű, veszélyesnek kinevezett helyek. Itt, a megye szívében két településnév említésére szokott összeszűkülni a félősebbek gyomorszája: az egyik Torony, a másik - Vép. (Emlékeznek még a darabolód gyilkosra?) Ez az álmos kis falu?! A Béke utca rozsdás, kifordított névtáblája most mintha az egész helyre igaz lenne - mögötte valóban békésen kanyarog a Szent Imre utca. Csend, nyugalom, szállingózó hópelyhek. Ej, hát nem Chicago ez, inkább maga a mennyország!
Vépinek lenni jó
Keresgélünk kicsit, aztán lefordulunk. Meg akarjuk nézni az ország(?!) legkisebb lakóházát. Szent ég! Hiszen tényleg alig nagyobb egy garázsnál! Palatető, fehér falak, kerítés nincs, a kéményből füst száll fel. Lefényképezzük, továbbmegyünk. Zavarták már eleget lakóit az újságírók.
Nem sokkal arrébb azonban megállunk egy különleges kapunál. És ha már, akkor sétálunk is kicsit. Beszívni a levegővel együtt a hangulatot - úgy az igazi.
Mire az utca feléhez elérünk, több szólamban vonyít fenyegető kutyahangversenyt a házőrzőnép. Visszafordulunk, így úgysem lehet beszélgetni senkivel. Pedig valakivel meg mégis kéne. Mindent leírhatok én Vépről, de azt aligha, hogy milyen érzés vépinek lenni?!
Jó...
– válaszolja tömören Nagy András. Szemből érkezett biciklivel, nézte, mit nézelődünk, hát megszólítottuk. Ötvenedik évében jár, s bár nem itt született, ötven éve vépinek mondja magát. Szereti a falut. Nem gazdag, de szép hely, mondja.És biztonságos?
– kérdezem.
Hát, nem rosszabb ez sem, mint a többi...
– válaszolja, aztán gondolkodni kezd, mikor volt például az utolsó gyilkosság. Van annak talán már húsz éve. Azóta egyre sem emlékszik. Hát ahhoz mit szól, hogy város akarnak lenni? Arról ő még inkább nem mondana semmit. Megvárja, egyáltalán sikerül-e?! Biztos van, akinek jó lesz, olyan is, akinek nem, ez a dolgok rendje. Hogy melyikből lesz több, az meg majd akkor eldől.
Köszön, elkerekezik. Mi,
majdnemturisták
pedig továbbgurulunk a nagyközség következő látványosságához: az Erdődy-kastélyhoz – vagyis az FVM világhírű mezőgazdasági szakképzőjéhez. Világhírű, bizony! Arról szól a fáma, hogy a szocialista időkben gazdag (és meglehetősen botrányos életű) arab fiatalok okosodtak itt. Változatosságot víve a szombathelyi diszkók és a vasi lányok életébe. MostEurópa csendes, újra csendes
.Vár állott, most...
Az iskola területe hatalmas, de részekre szabdalja a Borza patak, amin itt is, ott is ócska szocialista dizájn alapján készült hidak ívelnek át. A bejárattól nem messze, balra a középkori kastély. Távolról meseszép... Mint Döbrögi bíró úr kastélya a Lúdas Matyiban (copyright by Sadness), tényleg! De ahogy közelebb megyünk... Valami nem stimmel vele.
Először az undorító üvegajtó tűnik fel, amit a korábbi díszes kapu helyére erőltetett az ízlésficamos szocializmus. Aztán az, hogy a kis torony órája rég feladta a harcot az idővel. De amellett sem mehetünk el csakúgy, hogy szinte minden ablak be van törve, a zsalugáterek egy része hiányzik, a stukkók lehullottak – ezernyi sebhely tátong a csodálatos épület testén.
Mentse már meg valaki!!!
Be van zárva, rég nem használják már iskolának. Talán szerencséjére, talán szerencsétlenségére. Most már, úgy tűnik, végképp nem foglalkozik vele senki. Illetve mégis! Kinga foglalkozott vele, míg felvéste az egyik ablakára a nevét. Nyomot kell hagyni magunk után, ugye... Ha más eszközt nem adott rá, akinek dolga, hát rongálással.
Körbejárjuk a kastélyt. Szörnyülködünk. Mekkora kár érte! Hiszen így magától össze fog dőlni! Pedig, azt mondják, bent is nagyon szép. (Bepislogva a mocskos és pókháló ablakokon ez elég nehezen hihető.) Hahó! Miért nem menti meg valaki?! Oldalt, a lóhere alakú kis tó mellett, ahol egykor talán kovácsoltvas székeken napernyős úrihölgyek legyezték magukat, és elegáns férfiak pipázgattak, most széttört betonpadok. A hangulat ismét költői:
Így múlik el a világ dicsősége...
Gazdaasszonyképző
Hát, legalább a különleges park nagyjából egyben van még. A többszáz éve mamutfenyőkkel, az irdatlan platánokkal, amiknek a tetején varjak fészkelnek. Itt nem zavarnak senkit. Örülni kell a kicsinek is. Meg itt kell hagyni a kastélyt, mert még dolgunk van. Szemben vele takaros régi ház: a
Gazdaasszonyképző
. Annyira koridegen ez a megnevezés, hogy elmosolyodunk.Gazdaasszony. Kendős, termetes nőszemély, piros, zsíros arccal, lapátnagy tenyérrel, sok szoknyában – így képzeljük el. Mi köze van már ehhez a képhez az itt tanuló lányoknak?! Arrébb, a patakparti melléképületek mögött kész kirakodóvásár: lökhárítók, biciklik, mosogép – minden, ami a kis helyiségekben belül nem fért már el. Itt
külsősök
is laknak – vagyis egyszerű albérlők, bent, az iskola területén. Furcsa...Áron hógyereke
Megyünk tovább. Még mindig megyünk. Hatalmas a terület - egy különálló városka Vép szívében. Már csak azért is inkább város, mint a többi rész, mert itt
végre
látunkszép
,modern
, négyemeletes kockaházakat is. (Éljen a beton!) Az egyik mellett megfáradt hóember támaszkodik egy fának. Vagy inkább csak hógyerek. Nem esett elég hó ahhoz, hogy nagyobbra nőjön. Van valami cinikus az arckifejezésében, ahogy felfelé, az égre néz. Talán fitymálja az időjárást, amiért csak ilyen semmirevaló, nedves pihét szállingóztat?Nemsokára megérkezik legjobb barátja, Áron is anyukája karján. Babai-Mező Borbála a középiskola magyartanára, de babázik már egy ideje. Áron mellett ott van neki még Bence is, épp most indulnak érte az oviba. Ám előtte mindenképpen meg kellett nézni a hóembert. Egy hóembernek ez egyszerűen jár. Borbáláék Zala megyéből költöztek ide, amikor az asszony munkát kapott a szakképzőben – ötödik éve már ennek.
Templom a lakatlan szigeten
Amikor még tanított, nem volt könnyű dolga. Az ide járó gyerekek többsége jóval kevésbé fogékony az irodalmi magaslatokra, mint a gyakorlati, pénzkereső szakmai tárgyakra. De azért őket is lehet motiválni – mosolyog a tanárnő. Megmutatja a játszóteret, amit az ittlakók kezdeményezésére (és segítségével) újítottak fel. Példásan összetartó közösség ez, ők azonban annyira megszerették Vépet, hogy vettek házat a faluban. Némi felújítás, aztán jó társaság ide vagy oda - átköltöznek.
Áron már a bicikli babaüléséről mosolyog ránk, búcsúzás, mennek a bátyusért. Mi meg megnézzük még az iskola főépületét, aztán belátva, hogy idegenvezető nélkül itt bizony nemtudunk mindent bejárni (pedig itt valahol még egy csomó repülőnek is kell lennie...), autóba ülünk, kimegyünk a templomhoz. Az öreg, büszke katolikus templom mellett utcák kúsznak el. Mint egy szigeten, úgy áll közöttük. Előtte a hősi halottak emlékművel, tövében egy sziklán arany betűk emlékeztetnek 1956-ra.
Behajtani tilos! - Kivéve autóbuszok...
De ha templom van, akkor ötven méteren belül kocsmának is kell lennie valahol... Van is! Egészen kicsi. Körülötte semmi mozgás. Nem csoda, dél van, hétköznap - nem alkohol-csúcsidő. Idős úr csúszkál előtte a friss havon. Óvatosan tipeg, kétszer már elesett idén, mondja. Álldogálunk még kicsit, benyissunk, ne nyissunk? Távolabb megyünk. Az italmérő ajtajával nagyjából egyvonalban behajtani tilos tábla, közepében felirat:
Kivéve autóbuszok!
Na, hát azok nem vagyunk – dilemma eldöntve: nem nyitunk be!Irány haza! A focipályánál még megállunk. Hó takarja, de így is látszik, hogy szép, rendezett, a vépiek büszkék a csapatukra. Lefényképezzük. Elhagyjuk a lovasiskolát, az ipartelepet. Az úttal párhuzamosan kerékpárútnak kéne futnia, hogy ne a batár nagy, vadul hajtó teherautók előtt kelljen egyensúlyoznia annak, aki két kereken kíván bejutni a városba. Mire ezt a mondatot így fogalmazzák meg:
átjutni a városból a városba
– addigra bizonyára kiépül.Közérdekű közlemények
Vép-city
gúnynevében már évtizedek óta város. Fejlődése szintén e címre predesztinálja - erősködik a vezetőtestület. Ha a csillagok sem ellenzik, hamarosan még három, majd további tizenhat szélerőmű nő ki a földből, a falu másik végére pedig bioetanol-gyárat, szalmaégetőt terveztek – hogy utóbbiból lesz-e valami, nem csak a piszkos anyagiak, hanem a heves lakossági ellenállás miatt is kérdéses.A békésnek tűnő falu mégis megosztott valamennyire, ez az önkormányzat informatív és érdekes honlapjának vendégkönyvéből kiolvasható. (Érdemes egyébként kalandozni ezen az oldalon! Látszik, lokálpatrióták készítették szívvel-lélekkel. Még az is fent van, hogy a falunak kereken 400 beton villanyoszlopa van!) Akad, aki morzsolt kukoricát árul itt, más házat. Van, aki a kutyáját keresi, és van, aki a falunapra hívott vendégeket ócsárolja. Az etnikumnak címzett üzenet arról szól: ne markot tartani, hanem dolgozni tessék! A közérdekű közlemények...
Éljen Megavép!
Ez az oldal (elvileg) arra szolgálna, hogy ízelítőt adjon a közösség hangulatából – olvasom egy illetékes bejegyzését. Hát, khmm, ad... Sok a dolga a moderátornak, látszik, és még így is marad a szólásszabadság jegyében számtalan kritikus hangú, ócsároló, vádaskodó bejegyzés. Azért csak emberek vagyunk, na. Chicagoban és a mennyországban egyaránt. Talán a várossá válás kezdeményezése egy időre összehozza majd a haragosokat, s valóra válik Egressy Zoltán és Dömötör Tamás jóslata: 9700-ra Szombathely már nem lesz a térképen - csak
Megavép
?! Jó a Weöres Sándor Színház darabja. Ott, helyben még nagyobbat nevettünk a poénon...
