Felelevenítjük egy közel 10 éves sorozatunkat, melyben híres emberek szombathelyi látogatásáról számoltunk be. Azonban akkor még nem voltatok velünk ennyien. Repüljünk most vissza együtt Szombathely múltjába! A sort
Kádárral kezdtük,
Itt járt... Kádár János
2021.
February
20.
11:36
most pedig Széchenyivel folytatjuk.
Széchenyi István gróf a Nemzeti Múzeumot magalapító Széchényi Ferencnek és Festetics Juliannának legifjabb gyermeke volt. Az iskolát csak 9 évesen kezdte, 1807-1808 között a szombathelyi líceumban érettségizett, majd katonai oktatásban részesült. Egy angliai út hatására kezdte meg társadalmi és írói munkásságát.
Egy esztendei jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia alapítására ajánlotta fel. Nevéhez fűződik többek között a Lánchíd építése, a Duna szabályozása, a gőzhajózás, a selyemhernyó-tenyésztés, a lótenyésztés és lóversenyzés meghonosítása, a Nemzeti Casino kialakítása.
Kossuth radikális nézeteit veszedelmesnek tartotta, vitába szállt vele. 1848. március 15. után közlekedési miniszter lett. Később a rá nehezedő terhek alatt egészen összeomlott, máig tisztázatlan körülmények között halt meg.
Széchenyi István először 16 éves diákként járt Szombathelyen, majd felnőtt férfiként terveihez támogatókat toborozni újra ellátogatott városunkba.
Az utazás célja a selyemhernyó-tenyésztés meghonosítása volt Magyarország ezen szegletében is. Ezt a foglalatosságot Széchenyi igencsak jelentékeny nemzeti jövedelemforrásnak tartotta – lám, a nagy emberek is tévednek néha –, ezért „szeder-egylet” alakításába kezdett, s ehhez nálunk is megpróbált tagokat toborozni. A legnagyobb magyart mindenütt nagy tisztelettel fogadták a városban.
Széchenyi nevéhez fűződött a kaszinók alapításának ötlete is, így nem véletlen, hogy a szombathelyi kaszinó is az ő arcképével díszítette helyiségeinek falait. A gróf tagtoborzó körútja során a Király utca és a Széll Kálmán utca sarkán állt kaszinóba is ellátogatott, alaposan körülnézett, mindenkivel kedvesen elbeszélgetett. Egyszer csak észrevette saját képét a falon, hosszasan nézte, majd megkérdezte nincs-e újabb arcképük róla. Nincs - kapta válaszul. Széchenyi ekkor megígérte, hogy küld a kaszinó számára egy újabb képet magáról.
Néhány hét múlva meg is érkezett a küldemény. A képen Buda és Pest között a Dunán egy csónak ringatózott, a csónakban maga Széchenyi állt, a partról emberek dobálták sárral. Emberek, akik „csak az újítót látták benne, aki a nemzetet kényelmes tétlenségéből kizavarni igyekszik” .
A kaszinó sokáig őrizte az ajándékot, ami később elveszett. „Talán nyomára lehetne akadni. S ha megtalálnánk, mily érdekes ereklyéje lenne az majdan felépülő kultur-palotánknak!” – olvashatjuk a Vasvármegye hasábjain, 1902-ből. A képet azóta sem találták meg.
