Felelevenítjük egy közel 10 éves sorozatunkat, melyben híres emberek szombathelyi látogatásáról számoltunk be. Azonban akkor még nem voltatok velünk ennyien. Repüljünk most vissza együtt Szombathely múltjába! A sort
Kádárral kezdtük,
Itt járt... Kádár János
2021.
February
20.
11:36
aztán
Széchenyivel
Itt járt... Széchenyi István
2021.
February
27.
15:38
és
Kodállyal
Itt járt... Kodály Zoltán
2021.
March
15.
19:31
folytattuk, most pedig következzen „nemzet egyik legnagyobb fia”.
Rákosi Mátyás (1892-1971) a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja volt. A Tanácsköztársaság idején viselte a szociális termelés népbiztosa és a Vörös Őrség parancsnoka tisztet. Emigrációja alatt a Komintern Végrehajtó Bizottságának titkára volt. Hazatértekor életfogytiglani börtönre ítélték a proletárdiktatúra alatti tevékenysége miatt.
1940-ben szovjet kezdeményezésére Moszkvába utazhatott. Öt évvel később a Magyar Kommunista Párt főtitkára, miniszterelnök-helyettes majd miniszterelnök lett. Személyi kultuszt, diktatúrát épített ki, nagy szerepe volt a koncepciós perekben. 1956-ban minden tisztségéből leváltották, a felelősségre vonás elől a Szovjetunióba ment, itt élt haláláig. Az MSZMP-ből 1962-ben zárták ki.
Rákosi 1946 májusában tette tiszteletét Szombathelyen. A pártfőtitkár látogatása hatalmas felbolydulást okozott az egész megyében. Minderről a Magyar Kommunista Párt Vas megyei napilapja, a Szabad Vasmegye számolt be nagy részletességgel. Ha jól meggondoljuk, a forgatókönyv bizonyos elemei azóta se sokat változtak...
Az érkezés napján délután három órakor már óriási tömeg kémlelete az utat Jánosháza határában, az alkalmi diadalkapu körül. A vendégek csak ötkor érkeztek, de a várakozást senki sem unta meg. A megérkező fekete autóból elsőnek Safrankó Emánuel főispán szállt ki, s ellenőrizte, hogy minden a tervezettek szerint halad-e. Az ez után előbukkanó Rákosit pünkösdirózsák és gyermekek köszöntötték Vas megye földjén.
Szombathely felé továbbhaladva még négy vörös és nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott diadalkapun haladt át a menet; az útmenti földeken egy pillanatra megállt a munka. Szombathelyen az Internacionálét éneklő tömeg, s Németh István polgármester várta a „magyar dolgozók nagy barátját”. Rákosi a hozzá szaladó, verset mondó gyerekeket cukorkával jutalmazta.
A sok üdvözlőbeszéd után a párttitkár is megszólalt: „...Nagyon örülök a szíves fogadtatásnak, de különösen annak, hogy ilyen derék kis apróságok üdvözöltek. Örülök, hogy itt ilyen hamar kezdenek el politizálni az emberek...” A vendégeket ezután kicicomázott kerékpáros gárdisták kísérték a pártszékházba, ahol este aktívát tartottak.
A következő reggel nagy napra ébredt a város. A honvédzenekar zenés ébresztővel vonult fel a vasútállomásig, ahol muzsikaszóval várta a Dunántúl számtalan pontjáról érkező, feldíszített szerelvényeket. A mozdonyokon Rákosi arcképe díszelgett. Csak a kőszegiek szerelvénye 54 kocsibólállt. A Pelikán parkban a város üzemei, a Széll Kálmán utcában a vasutas dolgozók gyülekeztek. A felvonulás tíz órakor kezdődött, s majdnem két órán át tartott.
Az emberek fürtökben lógtak az ablakokból, a háztetőkről. Rákosi a Fő téri emelvényről nézte végig a lovasokból, feldíszített szekerekből, öklüket rázó, ütemesen éljenző, kalaplengető dolgozókból álló menetet. Beszédét lélegzetvisszafojtva, időnként éljenezve hallgatta a hatalmas tömeg.
A Brenner parkban népünnepéllyel folytatódott a nap. Este a Kovács Szálló előtt térzene, az Aréna-kertben tánc várta a dolgozó népet és Rákosit. A pártszékházban hajnalig tartó mulatságot rendeztek a „nemzet egyik legnagyobb fia” tiszteletére.
