Felelevenítjük egy közel 10 éves sorozatunkat, melyben híres emberek szombathelyi látogatásról számoltunk be. Azonban akkor még nem voltatok velünk ennyien. Repüljünk most vissza együtt Szombathely múltjába! A sort Kádárral kezdjük.
Az eredetileg Csermanek névre hallgató politikus, Kádár János (1912-1989) irányítója volt a totális állampárt kiépítésének, a koncepciós pereknek. 1956-ban szovjet támogatással úgynevezett forradalmi munkás-paraszt kormányt alakított. Vezette az állampárt uralmának restaurálását és az 1956 utáni megtorlásokat és az MSZMP vezetője volt. A nevével fémjelzett korszak a hasonló rendszerekhez képest emberibb életet tett lehetővé, ezért kapta Magyarország a „legvidámabb barakk” elnevezést.
A párttitkár programjai több napra elegendő híranyaggal szolgáltak. Már első alkalommal is nagy taps, több ezer dolgozó, úttörők, virágcsokor és üdvözlőbeszéd köszöntötte a vasútállomáson. Másnap délelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Vas Megyei Bizottsága kibővített ülést tartott, ahol a díszvendég is felszólalt.
A délutáni órákban a rumi termelőszövetkezet látta vendégül Kádárt, aki a tehenészekkel, kapásokkal is szívélyes beszélgetésbe elegyedett. A látogatás második napja a REMIX felkeresésével kezdődött, majd a termálfürdőt csodálta meg Kádár és kísérete: Egy-egy pohár gyógyvizet is elfogyasztottak a nem mindennapi vendégek.
Innen a Március 15. térre mentek, ahol a város új lakónegyede és az épülő Művelődési és Sportház volt a látnivaló. Programon kívül a Keringő presszóba is betértek. A délelőttbe még belefért a párttitkár köszöntése 50. születésnapja alkalmából. A hivatalos programot kőszegi séta zárta.
Kádár János az előbbihez hasonló körülmények között érkezett meg Szombathelyre 1975-ben is. A pillanatot színesítette, hogy a vasúti hangszórókból a jól ismert szignál helyett munkásdalok szóltak.
Másnap elsőként az új Joskar-Ola lakótelepet kereste fel a politikus. Itt a Népfront utcai iskola egy diákja köszöntötte majd az itt lakó háziasszonyok nevében is szólt egy munkásnő. Ezután az új Vásárcsarnokba, majd a Megyei Könyvtárba látogatott el Kádár.
A következő állomás a Derkovits-városrész volt, amelynek „színeiben, formáiban szemet gyönyörködtető lakóépületei” elismerésre ösztökélték Kádár Jánost. A séta ezután a Felszabadulási Emlékműhöz (a vörös csillagjától megfosztott hatalmas emlékmű most is ott áll a város feletti dombon) vezetett, ahol váratlanul egy szovjet turistacsoport vette körül és köszöntötte a párttitkárt.
A közjáték után Kádár a Barátság parkban tölgyfát ültetett, majd a Lakástextil Vállalat gyárát látogatta meg. Késő délután a Bartók Béla Zeneiskolában kutatók, művészek, pedagógusok, írók találkozhattak és beszélgethettek vele. Másnap a horvátzsidányi TSZ és a vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet látta vendégül. Látogatását egy nagygyűlés zárta, amelyen 1500-an vettek részt a Megye Művelődési és Sportházban.
