Egy kampány sok mindenre jó. A politikusok plakátjaikkal üzennek a választópolgárnak, hogy szép vagyok meg fess, ráadásul okos is, tehát szavazz rám, ha kedves az életed. Ha rám szavazol, reád köszönt a földi Mennyország, kolbászból lesz az összes kerítés, és reggeltől estig vakargatom a talpadat. Valahogyan így, egészen lecsupaszítva az üzeneteket.
Másfelől viszont a választópolgárok is üzennek a politikusoknak azok plakátjain, rendszerint illetlen dolgokat firkálás formájában, mint az ember ősi kifejező eszköze, lásd barlangrajz. Kialakul tehát egy párbeszéd, a politikus is megtudhatja, mit gondolnak róla, még csak nagygyűlést sem kell tartania, így tehát a firkálás hasznos, viszont törvénytelen.
Ez az egyik. A másik viszont, hogy olykor a szavazópolgár rossz helyre címzi kívánalmait, mint most is Hende Csabának azt, hogy szabadságot Budaházynak. Hende Csabáról sok rossz elmondható, az azonban nem, hogy ő záratta volna be a copfos fiatalembert, másfelől pedig, hiába tűnhetne úgy, hogy a kiszabadításában bármi szerepet is játszhatna, ha nem. Téves az idea, hogy olyan nagy ember volna.
Így tehát a képre nézve és a feliratot olvasva – amit azonban azóta gondosan eltávolítottak –, nem értjük a firkáló szándékát és reményeit, amit úgy tömöríthetnénk egybe, hogy mi a francot akar ez az ember? Lehet, hogy semmit sem, hanem ez csak egy sóhaj, előbukó vágyakozás, olyan ősi reményekkel, hogy bárha sajtból lenne a hold. Ezt is kérhette volna az ismeretlen Hendétől, és ugyanannyira ment volna vele. Semennyire és sehová.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
