1986. április 26-án még senki sem tudta Magyarországon, hogy hajnalban felrobbant a csernobili atomerőmű egyik reaktora. Akadtak, aki pár nappal később a Szabad Európa rádióból vagy az osztrák tévéből kifüleltek ezt meg azt, hogy radioaktív felhőzet érhette el Európát. Arról viszont fogalmunk sem volt, hogy részesei lettünk a világtörténelem eddigi legnagyobb nukleárisenergia-katasztrófájának.
Mi történt akkor Szombathelyen és a környéken? Ki hogyan emlékezik vissza?
Magam gyerek voltam, verőfényes napsütéses tavaszra emlékszem, amikor térdzokniban, rózsaszín vattacukorral a kézben a zalaegerszegi Alsóerdőn majálisoztam. És arra a rántott húsos vasárnapi ebédre, ahol a család felnőttjei fennhangon viccelődnek azon, hogy bezzeg nem lehetne salátát enni, de ki hiszi el, hogy radioaktív, és mi az a sugárzás, mikor évek óta nem volt ennyire nagy és szép a kiskertben a zöldség. Persze megmosták, a hivatalos csatornákon akkor már legalább ez lejött: megmosva bátran fogyasztható a friss tavaszi termés. Iskolába jártunk, szó sem volt arról, milyen veszélynek voltunk kitéve.
Megvizsgálták a növényeket, mekkora a Nyugat-Dunántúlon a sugárzás
„Nem volt különösebb pánik, de csak akkor értesültünk mi is róla, hogy valami baj történt Csernobilban, amikor május 1-je után reggel dolgozni indultunk, akkor mondta be a Kossuth Rádió. Több nappal a tényleges robbanás után. Nem vettük igazán komolyan, azt hittük, csak duma. Arra emlékszem, hogy figyelmeztettek, nem szabad zöld növényeket fogyasztani, és ne együnk salátát.”
„A polgári védelem egy emberével kimentünk mi is a szabadba, egy mérőműszerrel, kíváncsiak voltunk. Megvizsgáltuk a növényeket, mekkora itt a Nyugat-Dunántúlon a sugárzás. Kicsivel határérték fölötti értéket mutatott, nem tűnt vészesnek” – mesélte G. József, aki akkoriban Zala megyében egy mezőgazdasági gépgyár igazgatója volt.
Arra azonban már nem emlékszik, melyik napon is mértek, pedig nagyon nem volt mindegy.
Ma már tudjuk, hogy a radioaktív felhő első része április 29-én érte el hazánkat
A második, nagyobb és töményebb május 7-én. De a hivatalos szervek a valós adatokról hallgattak, várták a szovjet parancsot, ráadásul nem akarták megzavarni a május 1-jei felvonulásokat. Május 4-ig sokkal többet nem is tudtunk a katasztrófáról. Azzal nyugtatták a lakosságot, hogy a sugárzás mértéke sehol sem közelítette meg az egészségre veszélyes mértéket.
Hogyan is emlékezik minderre a Vas Népe akkori újságírója, Kozma Gábor?
„Akkoriban mi szinte csak Szabad Európa rádiót hallgattunk, a Kossuthon kizárólag termelési eredményeket olvastak be. Emlékszem, április 27-én, a robbanás másnapján már elhangzott a Szabad Európán egy híradás arról, hogy Svédországban erős rádioaktív sugárzást mértek, de nem tudják, honnan ered. Nálam a vészjelző ekkor bekapcsolt, arra gondoltam, valahol biztos felrobbant egy atom-tengeralattjáró.”
„Ha jól emlékszem, abban az évben május 1-je éppen egy hosszú hétvégére eshetett, mindenesetre én április 29-én Budapestre mentem, Status Quo koncertre, a régi sportcsarnokban zenéltek. Másnap Budapesten maradtam, ott majálisoztunk. Amikor hazajöttünk, a grazi tévéből kaptuk az első konkrét információkat, döbbenten hallgattuk, hogy az osztrákok már nem engedik iskolába és óvodába a gyerekeiket, eldobják a zöldségeket, nem eszik meg, akkora a sugárveszély.”
„A Szabad Európában, mert a magyar híradások még mindig mélyen hallgattak az eseményekről, bemondták, hogy egy amerikai műhold bemérte, hogy Kijev mellett 500 méter magas tűzoszlop ég. 500 méter magas?! Atombombára gondoltam. Kétségbeestünk, mi van.”
Akkora volt a sugárzás Szombathelyen is, hogy kikattant a mérő
Másnap már munkanap volt, bementek a Vas Népébe dolgozni.
„Felvetettem a szerkesztőségben, hogy utána kéne nézni, mi igaz abból, amit a grazi tévében hallani, hogy őrületes nagy a radioaktív sugárzás. A lap vezetése beleegyezett, hogy menjek a téma után, elküldtek a megyei tanácsra, onnan az Egészségügyi Mérőintézetbe. Az egyik munkatárs fogadott. Ott szembesültem vele, hogy akkora a sugárzás Szombathelyen is, hogy kikattant a mérő. Aztán belépett egy kopasz ember, civil ruhában. Bemutatkozott, XY százados vagyok, és letiltotta a kérdezést. Horváth Pali fotóssal voltunk, sajnos ő már nem él. Letiltottak tényleg minden információt. A cikkem nem jelent meg, helyette egy tényeket elhallgató, semmilyen anyagot hozott le a Vas Népe.”
„Akkoriban a szabad információforrás a 'szájról-szájra' internet volt. Én is mondtam mindenkinek, akinek csak tudtam, a lényeg, hogy egy hét múlva Szombathelyen már mindenki értesült róla, mekkora a baj. Sok óvoda bezárt, iskolába sem vitték a gyerekeket itt a városban. Emlékszem, amikor bementem a Fő térre, a zöldségesnél 2 forintért árulták a salátát, előtte 25 forintot is elkértek a primőr áruért, annyira nem vette senki.”
Kozma Gábor szerint sok más mellett ez a katasztrófa okozta a Szovjetunió felbomlását. Szakmailag megbocsáthatatlannak tartotta, hogy a központi ukáz miatt el kellett hazudni a tényeket, és nem figyelmezették időben a lakosságot. Ahogy visszaemlékszik, még a veterán kommunista újságírók is, akik a rendszer elkötelezett hívei voltak, ők is felháborodtak ezen.
Arról is hallani, hogy épp Szombathelyt érhette a legnagyobb dózis – május elsején ugyanis zivatar volt
Többen azóta is azt állítják, a május elsejei zivatar miatt hazánkban itt Szombathelyt és a környéket, valamint Ausztriában Tirolt érte a legnagyobb dózisban a káros sugárzás.
Arról, hogy valójában milyen dózissal kaphatott a sugárzásból a Nyugat-Dunántúl és az ország, azóta is eltérő véleményeket hallani. Kozma Gábor újságíróként találkozott olyan szombathelyi bőrgyógyásszal, akinek volt olyan betege, aki azt állította, a sugárzás miatt kapott bőrrákot.
1986. május 1-jén ugyanis eleredt az eső Szombathelyen, ez tény. A férfi szabadban tartózkodott, sietett haza, mert hirtelen jött a vihar, nem volt nála esernyő. Felhúzta a kapucnis kabátját, aminek a végén volt egy gomb. A gombról azonban, ahogy sietett hazafelé, rácsöpögött az orrára az eső. Pontosan ezen a ponton, évekkel később jelent meg a bőrrák. A szombathelyi bőrgyógyász egyébként számtalan ilyen esettel találkozott.
Tömeges járványos hasmenés – sugárzás kizárva, írja a korabeli sajtó
Május 5. után, ha a korabeli lapokat nézzük, nálunk is változott a kommunikáció, egy magyar tudós nyilatkozott a radioaktív sugárzás következményeiről. Május 6-án szovjet kormányközleményt adtak közre.
Május 7-én – írja összefoglalójában Pusztai Sándor – nagy terjedelemben írhatták meg a szovjet kormánybizottság beszámolóját. Ebben elismerték, hogy nagy mennyiségű radioaktív anyag került a szabadba és két halotton túl 204 ember szenvedett sugárzást. Május 8-án azonban az újságok már biztatóan közölték, hogy a Balaton és a Velencei-tó vize fürdésre alkalmas.
Egy másik írásban az emberek között szóban terjedő járványos hasmenésekre adott magyarázatot a KÖJÁL vezetője. Szerinte csak a labilis idegrendszerű embereknél fordul elő ilyen tünet (tehát nem cáfolja a tényt, hogy a hasmenés előfordulása feltűnően gyakori) – emellett a híresztelések cáfolataként elmondta, a rádió és a sajtó útján közölt mérési adatok több ezerszerese okozhatna csak káros tüneteket az emberi szervezetben – olvashatjuk Pusztai Sándor írásában, a szon.hu-n.
Biztonságfokozó kísérletből katasztrófa
A tragikus események 1986. április 25-én kezdődtek, amikor a személyzet nekilátott a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának éves karbantartásának. A folyamat során máig ismeretlen okok (fáradt személyzet, műszaki hibák) miatt a reaktor instabillá vált. Teljesítménye előbb aggasztóan lezuhant, majd kritikus magasságba emelkedett. A teljesítményt kordában tartó műszaki megoldások közül több nem, vagy hibásan működött, miközben az erőmű személyzete megkérdőjelezhető döntéseket hozott.
A katasztrófa előtti pillanatokban a személyzet még azt hitte, hogy kézben tartja az eseményeket. A kísérletet befejezték és a visszaemlékezések alapján úgy tűnik, hogy ki akarták kapcsolni a 4-es blokkot. Ekkor hirtelen a normális tízszeresére, 30 GW-ra ugrott a reaktor teljesítménye. (Hogy értelmezni tudjuk az értéket: a Paksi Atomerőmű összes blokkjának teljesítménye napjainkban 2 GW.) A felszabaduló energiától a hűtővíz forrni kezdett, ezzel pedig szinte elkerülhetetlen volt a robbanás.
1986. április 26-án, helyi idő szerint hét perccel hajnali fél kettő előtt a csernobili atomerőmű 4-es reaktora egy gőzrobbanás után kigyulladt. Percek múlva újabb robbanások következtek, ami miatt bekövetkezett a nukleáris olvadás. A katasztrófa után halálos mennyiségben jutottak a légkörbe sugárzó anyagok.
Fémes ízt éreztem a számban és közben, mintha tűvel szurkálnák az arcomat
Így írta le egy tűzoltó, milyen volt átélni a halálos sugárzást. Nem sokkal a katasztrófa után ugyanis tűzoltók érkeztek a helyszínre, hogy eloltsák a lángokat – egyiküknek sem szóltak arról, milyen veszélyes a radioaktív füst és törmelék. Ugyanezt érezhették azok a katonák is, akiket a környék sugármentesítésére rendeltek oda. Egy másik egység az épület tetejéről takarította le a sugárzó anyagot. Percekig dolgoztak csak, mert a hihetetlen erejű sugárzásban nem bírták volna tovább – így is szinte kivétel nélkül meghaltak.
A csernobili robbanás a radioaktív anyagokat 1,5 kilométer magasságba emelte a levegőben
Ebben a tengerszint feletti magasságban a délkeleti szél a radioaktív felhőt egészen Skandináviáig vitte. A felhő elrepült Skandinávia fölött, majd újra Ukrajna felé fordult. A baleset napján a szél irányt változtatott nyugat felé. A második szennyezett felhő így haladt Lengyelországon keresztül Csehszlovákiába és tovább Ausztriába, ott pedig az Alpoktól visszaütközve visszarepült Lengyelországba. Amennyire ma tudjuk, nincs olyan hely a világon, ahol a csernobili radioaktív felhők ne lettek volna jelen. A szennyezett felhők körülutazták a világot.
A leginkább érintett területek Ukrajna és Fehéroroszország voltak, amelyek úgy határoztak, hogy országaik egyes részeit örökre kiürítik, mert a szennyeződés tönkretette a környezetet.
Szellemváros lett a szovjet rendszer mintavárosa
Az erőműhöz legközelebb lévő Pripjaty városát a katasztrófa után evakuálták – a település azóta is elhagyott szellemváros. Az 50 ezer lakosú Pripjaty egyébként a szovjet rendszer mintavárosa volt, amit 1970-ben építettek az atomerőmű dolgozói számára, mindössze három kilométerre az erőműtől. A baleset idején a város lakosainak átlagéletkora mindössze 25 év volt. Pripyatban megvolt minden modern városi luxus, vasútállomás, kikötő, kórház és piactér.
Íme egy 2016-os drónvideó az evakuált környékről, így nézett ki akkor, 30 év után Pripjaty városa. Vigyázat, egészen filmszerűen kísérteties.
Nehéz megítélni, pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember halt meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. A korábbi becslések 30-40 000 többlet halálesetről szóltak, ezt később korrigálták 4000-re; az európai lakosság (közel 100 millió fő) 20%-a rákban hal meg, így a Csernobil miatti halálesetek statisztikailag nem kimutathatók, mely azt jelenti, hogy a természetes ingadozáson belül van ezen esetek száma.
Milyen hatásai lehetnek a 36 évvel ezelőtti sugárfertőzésnek?
Számtalan olvasónk, facebookos hozzászólásokban is arról érdeklődött 2016-ban, hogy milyen hatásai lehetnek ennek a katasztrófának. Ez az, amire a szakemberek azóta keresik a választ:
A Nemzetközi Rákkutató Újság (International Journal of Cancer) 2006-os tanulmányában megjelent egy újabb tudományos modell. Eszerint a csernobili szerencsétlenség körülbelül 1000 pajzsmirigyrákos és 4000 egyéb rákos esetet okozott Európában, ami az összes rákos esetek 0,01%-a a szerencsétlenség óta – olvashatjuk a Wikipédián.
A tanulmányban megjelent tudományos modell szerint a tragédia 2065-ig kb. 16 000 (95% UI 3400–72 000) pajzsmirigyrákos és 25 000 (95% UI 11 000–59 000) más típusú rákos megbetegedést okoz. A teljes hatását a lakosság egészségre nehéz megbecsülni.
Korábbi anyagaink a csernobili katasztrófáról:
30 évvel az atomkatasztrófa után így néz ki a Csernobil melletti lakótelep 2016. February 02. 17:36 olvasható!
Így borította be Európát az atomfelhő 2014. February 06. 13:32 olvasható!
