Még mai állapotában is tekintélyt parancsolóan uralja a Fő tér északnyugati szögletét az egykori Szombathelyi Takarékpénztár Rt. székháza. Az egész téren kiemelkedőnek számító tömegű és méretű ház tervezésére annak idején versenypályázatot írtak ki. Az ítészek a 28 beérkezett pályaműből végül a Mocsányi Károly budapesti és Stadler Dezső győri építészek alkotta páros szecessziós stílusú elgondolását választották ki. (Említésre méltó, hogy az olimpiai bajnok úszóként is ismert Hajós Alfréd és Villányi János építész duója a második helyen végzett). Az építkezés 1912-re fejeződött be, az 1867-ben alapított pénztár banki működése az utolsó békeévben kezdődött el benne.
Az egykori banki épülettel kapcsolatos érdekesség, hogy kivitelezése majdnem egymillió koronába került. A bankhelyiség üveg alatt, az udvarban működött. A bank páncélszobája méteres vastagságú acél-beton falakkal a föld alá épült, az ide vezető vasajtó 40 métermázsa súlyú volt. Este 2500 gyertya világította meg a helyiséget, amely így különlegesen elegáns látványt nyújtva hirdette a dualizmus korának gazdasági prosperitását és a város - azóta is irigyelt - dinamikus fejlődését. (Az épület szépségére és jelentőségére utal, hogy a magyar szecessziós építészet legjelentősebb 225 alkotását bemutató tavalyi Corvina-képeskönyvben a sorozatunkban már szintén szerepelt Nagyszállóval együtt képviseli Szombathelyt.)
Az épület a második világégés után végleg elveszítette egykori alapfunkcióját. Emeletein lakásokat alakítottak ki. Hatalmas belmagasságú földszintjén pedig az idők folyamán különféle kereskedelmi egységek működtek. A Rákosi-korszakban itt kapott helyet a (Gertler Viktor filmjében is megénekelt) Állami Áruház, amely később vette fel azt a Centrum elnevezést, amin az egész épületet a mai napig a legtöbb szombathelyi emlegeti. Egyes források szerint az 1960-as években felvetődött impozáns tornyának és tetőzetének visszabontása és a tér többi részéhez történő „egységesítése” - de szerencsére ez a romboló és őrült elképzelés nem valósult meg.
A jelenleg átlagos állapotúnak mondható épület pilaszteren álló két szoborpárosa az eredeti funkcióra utal. A szemérmeskedően megformált férfi-nő párosok hasonló testtartású, babérkoszorúval ékesített alakjai elsősorban a velük együtt ábrázolt és a takarékoskodásra utaló attribútumokkal (pl. kaptár) idézik fel az épület banki múltját. A főkapuzat felett mindkét oldalon (feltehetően ugyanattól az általunk feltárt helytörténeti források számára ismeretlen nevű szobrásztól származó) hasonló témájú és nagyméretű domborművek helyezkednek el. A kupola alatti órával együtt a magasból nézik a XXI. századra megszépült és felpezsdült városközpont rendezvényeire összegyűlő, napi ügyeit intéző vagy a tér kávézóiban lazuló intéző mai polgárokat és turistákat.
