A magam részéről kötelezővé tenném, hogy magára valamit adó szombathelyi legalább egy estét töltsön el a Mediawave sötétjében, ha már helybe jött neki a fesztivál, hogy percekre magába szívhassa a nyitott szellemiségét. Jobban éreznénk magunkat tőle, kollektíve.
Mert mielőtt elfelejtenénk, a fényírók fesztiválja nem az ingyenes fő téri programoktól és a hozzá körítésként kitalált zsíros deszkáktól az ami, hanem attól a nemzetközi színvonalú mozgóképi seregszemléről, amely napok óta körülöttünk zajlik. És attól a hangulattól, ami a filmekből és a „szervezetből” árad, ami hamisítatlan mediawave-es, szándékoltan nem a cirkuszról szól, nincs provinciális uram-bátyám érzésed tőle, csak látod, van valami, ami él, és köszöni szépen elvan, és 21 év után sem kurvult el.
Veszélyeztetett műfajok, ez a fesztivál idei mottója, ennek jegyében indult csütörtökön egy szakmai diskurzus, Mediawave Film Forum 2 a Savaria Moziban, amelynek nyitányán jártunk. A pozsonyi magyar filmes, Kerekes Péter
Így főzték a történelmet
című dokumentumfilmjénél jobb kezdést nem is foghattunk volna ki, zseniális mozgókép, azzal a fajta igényességgel, humorral, filmes eszköztárral, amit szakmai vetítéseken túl nem igazán látni.Gaszto-história, amiben a rendező nem a sablonokra kíváncsi
Ki gondolta volna, hogy a háborút fazekakban és serpenyőkben is meg lehet vívni? A Kassán született, saját bevallása szerint félig magyar nemzetiségű rendező sajátos szemszögből dolgozza fel a múlt század történelmét, keresztül-kasul szeli Európát, a múlt század megannyi háborúját idézi meg, a gulyáságyú adta perspektívából. Brutális tényekkel vegyítve kapjuk a nemzetek kedvenc háborús receptjeit, szakácsok frontszolgálati élményeit, közben a jelenben az egykori hadiszakácsok kedélyesen sütnek-főznek, bevásárolnak, disznót vágnak, kolbászt töltenek, palacsintát sütnek.
A rendező fikciós elemekkel, ügyes kérdésekkel, szokatlan szituációkkal, szerepjátékokkal provokálja őket. Mellékesen kibuggyan a lényeg. Kerekes nem mikrofonállvány, alakítja a beszélgetést, nem kérdez rá az általános igazságra, a történelemkönyvek bevett sémáira, mert nem a sablonokra kíváncsi. Sorolhatnám a sztorikat, de inkább, ha valaki még elcsípheti, menjen, és nézze meg.
Padlizsános, lencsés, lepényes kurd lakomán
Szinte magától értetődik, hogy a vetítést össznépi evészet követte, hiszen ahogy a háborúban a katonáknak muszáj, úgy a mozizásban elernyedt testnek is ajánlott enni, ha orosz, ha francia, ha magyar. Noha a film alapján babgulyásra vagy kolbászra számítottunk, a Mediawave stábja várakozásunk felett teljesített. A mozi eldugott folyosóján a nézőket terített
kurdasztal
várta, rajta roskadásig hidegtálak, pástétomok, zöldséges pörköltek, csirkenyársak. Mindezeket a stáb szakácsa, egy Törökországból a fesztivál idejére ide telepített kurd ínyesmester készített el.
A jórészt zöldséges fogások mindegyikét igyekeztünk végigkóstolni, közben pedig lestük, miként süti élőben is a burgonyás lepényt, amit aztán zöldborsópürébe mártogathattunk, vagy hozzá sült padlizsánt, töltött gombát, lencsesalátát és ki tudja még mindent falatozhattunk. Jó volt, na.
Mától csúcsra járatódik
Közben persze beszélgetünk a szervezőkkel is, akiktől megtudjuk, a szombathelyi önkormányzati támogatásból, abból a bizonyos 15 millióból azért bajosan lehetne ilyen lakomákat a koncertek és filmfesztivál köré szervezni. Bár nem panaszkodnak, az idén mindössze a tavalyi költségvetés feléből gazdálkodnak, összesen 55 millió forintból. Ezért is kevesebb a Fő téri örömködés, és a bulikon a húzónév.
A hétvégi Fő téri rendezvények jó pörögtek, a hét eleje csendesebben telt, de fesztiválnak még nincs vége, mától csúcsra járatódik. Reggel jön Tarr Béla és A torinói ló, tart a filmes kongresszus Nagy filmek kisvilágokról, kisfilmek a nagyvilágból - Mediawave-vetítések 2011. June 05. 13:30 , este pedig a Vajdaságból elszármazott, Franciaországban élő, kortárs zenész, Stevan Kovacs Tickmayer mutatkozik majd be, aztán pedig a bársonyos hangú londoni énekesnő, Andreya Triana diktálja a downtempót. A zárónapon, szombaton itt lesz Michael Schiefel, Carsten Daerr, Christophe Monniot, Hamid Drake és két magyar, Tóth Viktor és Szandai Mátyás.
Szóval nem késő: Mediawavre fel!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
