Őszes halántékok fehér bőrfotelbe süllyedve rózsaszín kupakos ásványvizet szorongatnak, meleg van, még itt a Krúdy klub elsötétített termében is. Nincs szabad szék, szellős teltház van. Öltönyös és kiskosztümös este ez, látszólag nincs köze a Fő téren dübörgő Mediawave-hez, pedig társrendezvényeként hirdették meg. Nagyon más műfaj. Főszerepben a szombathelyi társulat egyik legkedveltebb színésznője, színes egyénisége: Németh Judit. Pár éve, amióta a Weöres Sándor Színházban feltűnt, tudjuk róla, rendkívüli hanggal bír, bárhol énekel, ott kápráztat, legyen az Kabaré vagy Revűzió, nyert ügye van.
Maga mondta egyszer, a veszte, hogy színházi gumifigura, bármilyen szerepet osztanak rá, azt ő megcsinálja. Erre a karakterre azonban ritkán osztanak főszerepeket, a rendezők első körben mást keresnek. –Jordán Tamás viszont most gondolt egyet, és végre adott Németh Juditnak egy, ha nem is főszerepet, de egy estét a Krúdy klubban, pár ügyes fiatal zenésszel.
Földig érő fekete kisestélyiben, a nézők soraiból lép elő. Katona Klárival indít, a Talánnal. Vártuk tőle, a színháznyitó Bokrétaünnepen már hallottuk, számítottunk Edit Piafra is és musicalekre. Kaptunk ezt is azt is – mindent, ami nehéz, és ami Németh Juditnak valaha fontos volt: Cserhátitól, Tina Turnertől Freddie Mercuryn át Janis Joplin-ig.
Németh Judit maga jegyzi meg, bár Jordán eredetileg azt szerette volna, hogy sanzonokat és musicaleket énekeljen, ő mást akart. Meg aztán, amit színpadon elénekelt már, azt kár újra elővenni, amit viszont még nem, azt meg minek… Inkább olyan dalokat választott, amiket a közönség nem vár tőle, amik számára fontosak, és nem feltétlenül a színházról szólnak.
Egy ponton keserédesen állapítja meg, amikor végre egy estén át énekelhet, most megy el a hangja. Pedig dehogy, néha fátyolos, olykor kásás, de csak árnyalja, nincs vele gond. Látszik, nagyon szeretett volna mindent egyszerre megmutatni. Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy ilyen parádésan – vagy egyáltalán – tudnak Freddie Mercury hangján megismert dalokat énekelni, ő ezt is megcsinálja.
Németh Judit fogja kancsó vizét, jön-megy Jordán asztala és a zenekar között. Néha mesél, ha a direktor faggatja. Szomorkás beszélgetés kerekedik ki, amelyből kibuggyan, telis tele van keserűséggel, ki nem élt színpadi vágyakkal, és a mellőzöttség kellemetlen érzésével. És jó adag nosztalgiával Kaposvár, és a nyolcvanas évek iránt. Jordánnal ellentétben, aki köszöni szépen most is jól érzi magát a bőrében, Németh Judit nem tűnik elégedettnek. Munkálkodik benne, mennyi mindent elénekelhetett volna, mennyi szerep kimaradt, és várhatna rá – el is mondja. Jordán is azzal kezdi a beszélgetést, szerződtetések ideje van, és Németh Judit legalább hét tervvel állt elő, amiket nagyon el tudna énekelni, csak darabot kéne írni hozzá. Közben azért megtudjuk, Duró Győző dramaturg nekiállt egy Edith Piaf darabot írni. De felvetődik, mennyire jó előadás születhetne Janis Joplin vagy Cserháti Zsuzsa életéből.
Személy szerint a magyar nyelvű dalok, Katona Klárik, Verebes István szerzeménye, Kelemen Zoli átirata a kedvenceim, ezekben érzem Németh Juditot igazán erővel izzani. Megrázó ösztönnel él át minden mondatot. Nem egyszer sír. Kihívásként, zseniálisan oldja meg az angol nyelvű számokat is. Döbbenetesen szól torkából a Yesterday és Joplin is.
Talán… csak bízhatunk benne, hogy nem ez volt az utolsó este, amikor Németh Judit énekesként, elemi erővel megmutathatta magát…
