Az 1990-es évek közepétől az akkor némileg liberalizálódó iszlám köztársaság, Irán filmesei nagy érzékenységgel mesélni kezdték azokat a történeteket, amik az angol fennhatóság megszűnte, leginkább pedig az iszlám forradalom beköszönte óta felhalmozódtak arrafelé. Ezek a filmek a nyugati civilizációban (vagy annak szélén) élő nézőket elsősorban a líraiságot a hétköznapisággal egészen utánozhatatlan módon vegyítő formájukkal és egyszerűségükkel ragadták meg. És mint Jafar Panahi sorsa példázza - ez arrafelé néha nem kevés veszéllyel jár...
Mohammedreza Vatandoust Amikor a citrom sárgulni kezdett... című első játékfilmjének elkészültéhez egészen biztosan hozzájárult, hogy rendezője emigrációban, Észak-Írországban született, így védettebb az iszlám cenzorok haragjától. A film ugyanis minden motívumával ottani tabukat sért. Központi alakja egy tanult asszony, aki egyedül él. Mindennek tetejébe a kegyeiért versengő férfiaktól autonóm döntésekkel óvja fájdalmasan derékba tört belső világát. Ezt a törést pedig az iráni-iraki háború és jegyese másik nő miatti eltávolodása okozta - a történet tehát hiteles vádirat is az emberi sorsokat romba döntő értelmetlen öldöklések ellen...
Letisztultság, szépség és méltóság
Vatandoust filmjének ereje mindenekelőtt abban rejlik, hogy lassan, a balladák komor atmoszféráját időzően sűrített jelzésekkel bontja ki Sharbanoo nevű asszonyhősének múltját és drámáját. Miközben a ködös hegyi tájon magányosan álló és példásan vezetett birtokán monotonon ismétlődnek a napi létfenntartás apró mozzanatai, belül egyre reménytelenebbül küzd a magánnyal és kétségbeeséssel. A ház falára rajzolt, idilli múltat idéző rajz citromfái csak nem akarnak érett sárga színt kapni...
A fájdalom elviselésében csak egy ideig segíti nagybeteg apja gondozása, a nő terményeit a faluba szállító és érte reménytelenül epekedő vándor kordés és az erőszakos mészáros egészen groteszk vetélkedésének kezelése vagy a házat megszálló patkányokkal vívott háborúskodás. A gyönyörűen fényképezett perzsa mozi lassú, de biztos módon kötelezi el nézőjét, hogy rokonszenvvel figyelje főhőse sorssal birkózását, fájdalmát és tartását, végül méltóságteljes vereségét. Maryam Rostami nevű színésznője arca és szemei mindent hitelesítenek...
És akkor a rövidfilmek
Az iráni nagyfilm mellett a tegnapi, kettes sorszámú blokkban egy lengyel, egy horvát, egy magyar és egy belga rövidfilmmel találkozhattak a nézők. Tomasz Matuszczak A kerítés című kamaradarabja mintha egy feszült és fülledt hangulatú, egészestés, erotikus felhangokat sem nélkülöző drámai thriller erős vázlata lenne. Egy már hervadó félben lévő zenetanárnő és nőiségének erejére ráébredő kamaszlánya lefojtott és robbanásveszéllyel fenyegető páros világába egy rejtélyes férfi feltűnése hozza el a gyúanyagot. A sztori erősen emlékeztet a magyar-amerikai Szobafogság-éra, de annál hitelesebb alaphelyzetet vázol fel.
A horvát Recycling elképesztően jól eltalált színészválasztásával és egy-két finoman adagolt motívumával (a sárga focilabda és a családi erősorrend kesernyés érzékeltetése) képes kibújni a Kusturica teremtette, sírva vigadós, mára már a manírosságtól sem mentes karikatúra-univerzumból. A guberáló romacsalád a városi szeméttelepen talált elegáns inggel és zakóval nem esküvőre, hanem (egy pofon a ká-európai modernizációs illúzióknak) éppen a hipermodern újrahasznosító üzemben esedékes első munkanapjára készíti fel a család elsőszülött fiát.
Minek nevezzelek, Zsenya?
Közönséget erősen próbára tevő, (maradjunk annyiban, hogy) zavarba ejtően öntörvényű magyar Margarét az erős színészi jelenlét, a minimalizmus és monotónia groteszk reflexiója ( Tarr- és Jarmusch-utalások), egy-két telitalálatos abszurd fekete humorú poén mellett nem kevés (direkt) amatőrizmus és (vállalt) dilettantizmus, valamint a köldöknézős művészkedés és átlagnézőnek megfejthetetlen üzenetesség túlságosan hosszúra nyúlt elegye.
Frissebb és izgalmasabb darab a belga The Rains című privátfilmes, amatőrvideós képi világú kisfilm. A road movie-t a kamaradrámák zsánerjegyeivel elegyítő, karcos dolgozat egy alternatív posztrockot, punkot játszó formáció kudarcos német turnéjának néhány sűrű jelenetébe kódolja a zenekart alkotó testvérpár zaklatott és ellentmondásos viszonyát. A középkorú, magát modern rakenroll vándornak képzelő báty és a tehetséges gitáros, a konformizmus vonzása által legyengített öccse életébe itt egy érzékeny és vadóc lány átmenetei feltűnése csempészi be az elkerülhetetlen változást.
A Mediwave filmes menüje vasárnapra és hétfőre
- június 5-én 16 órától a Savari Mozi nagytermében a fesztivál My riport elnevezésű filmes versenyének legjobb filmjeit vetítik le (az egyetem kommunikáció szakosai által kigondolt mustrára maximum egyperces mozgóképes anyagokkal lehetett pályázni)
- 17 órától ugyanitt a Testvér című venezuelai játékfilm két, testvérként nevelt fiúról, akiknek dönteniük kell a nyomorból kitörést jelentő focikarrier és a családért érzett felelősség között (aki esetleg lemarad róla: kedden 19 órától megnézheti)
- 19 órától még mindig a nagyvetítőben a Mediawave-en mindig erős animációs rövidfilmek versenyprogramja pereg - köztük több magyar és román alkotással
- 21 órától pedig a 9. sorszámú blokkban két rock/popzenei témájú dokumentumfilmet lehet látni - például a Kispál-filmként elhíresült Napozz Holddal-t
- a kamarateremben 17 órától dokumentumfilmek futnak: egyebek mellett a magyar filmtörténet el nem készült filmjeinek alkotóival készült Negatív magyar filmtörténet
- 19 órától kisjátékfilmeket vetítenek (például a zseniális és megrázó Türelem rendezője, Nemes Jeles László vagy Erdélyi Dániel új darabjait)
- 21 órától kezdődően pedig kísérleti filmeket láthat a nagyérdemű közönség - köztük a Buharovok délvidéki kisebbségi létet megelevenítő Kormányeltörésben című alkotását
- június 6-án hétfőn a nagyteremben 17 órától a Karsi történetek című, apró hétköznapi epizódokból összefűzött játékfilm fut majd információs vetítésben
- 19 órától kisjátékfilmes blokkot vetítenek - benne két magyar női alkotó, Zomborácz Virág és Szabó Csilla alkotásaival
- 21 órától pedig ismét pótolni lehet annak, aki lazsált a múlt őszön a haza premiereknél: Hajdu Szabolcs fájdalmasan szép, lírai road movie-ja, a Bibliotheque Pascal lesz terítéken (ezúttal is versenyben)
- a kamarateremben 17 órától különféle nyugat-európai országokban készült kisjátékfilmes blokk fut
- majd 19 órától a Mediawave Alapítvány Passport Control elnevezésű műhelyének norvég támogatással tavaly megvalósult, romaintegrációs projektje keretében készült kisfilmes alkotások kerülnek közönség elé (ezek érdekessége, hogy létrehozásukban roma és magyar fiatalok együtt dolgoztak és gondolkodtak a romákkal kapcsolatos előítéletekről, többség és kisebbség viszonyáról, lehetséges kapcsolatáról)
- 21 órától pedig a Busho Filmfesztivál és az életReklám 2011 kisfilmjeiből összeállított vetítéssel zárul a program
