Megkésve bár...
A meghirdetetthez képest jó félórás csúszással verődött össze és szállta meg városunk teátrumának nagytermét a Mediawave nemzetközi film és zenei fesztivál idei versenyének befutójára gyülekező alkotók, helyi, hazai és külföldi érdeklődők, hivatalból és magánszorgalomból kíváncsiak tarka sokasága. A színpadon hangszerek garmadája, hátul vetítővászon, itt-ott a jól ismert madaras logo vásznai - és balra (az este egyik fő katalizátoraként) a kétféle díjak asztala.
Párhuzamos kultúra
A fesztivál két évtizeddel ezelőtti alapgondolatának jegyében 2001-től osztják ki a Mediawave-en a „Párhuzamos kultúráért” elnevezésű díjakat. Azoknak, akik a hivatalos, a tömegízlést kiszolgáló futószalagon gyártott, üzleties vagy éppen politikai megrendelésekre készülő alkotások és tevékenység helyett alternatív, független módon hoznak létre értékeket, közvetítenek vagy dolgoznak fel közösségi érzés- és gondolkodásmódokat.
Az idei díjazottak van a sárvári születésű Horváth M. Judit fotográfus, aki férjével, Stalter Györggyel végigfotózta a Magyarország romatelepeit és városi gettóit. Lírai, nem egyszer drámai erejű képeiből a művésznő hangüzenete alatt összeállítást nézhetett meg a díjátadó közönsége. Elismerést kapott még a hölgyek között a csákvári születésű, négy évtizede Iránban élő Sinai Varga Gizella festőművész, aki a perzsa és a magyar néphagyomány ötvözésével alkot sajátos világot (kiállítása a Képtárban volt látható). És díjazták a Vasi Népdalstúdiót is létrehozó Tanai Erzsébetet, aki szavak helyett egy népdal eléneklésével mondott köszönetet.
A férfiszakasz egyik elismerése idén Boka Gábor előadó-rendezőnek jutott, aki személyesen éppen azért nem tudott jelen lenni, mert éppen vásári komédiásként lépett fel valahol. Jelen volt viszont DrMáriás író, zenész és festő, a Tudósok zenekar méltán becsült énekes-fúvósa. Mint köszönőbeszédéből kiderült, hálás a fesztiválnak, hogy annyi általa sokra nem méltatott díj helyett éppen ez lehet az első, aminél gondoltak rá. Tickmayer Kovács István újvidéki, jelenleg Franciaországban élő jazz és kortárs zeneszerző és muzsikus pedig a díj átvétele után társaival az improvizáció, a jazz és a magyar népzene házasításával kísérletező és előző nap elhunyt Szabados György emlékére adott elő egy rövid darabot.
És ha már filmfesztivál...
A filmes díjak elébe Durst György, a nagy- és kisjátékfilmes zsűri elnöke mondott pár moszotkáló (gyermekei által a motoszkáló értelmesre fordításával született kifejezés) gondolatot például a fesztivált Győrből hozzánk is elkísérő éjszakai dalos madarakról, a csalogányokról (az alternatív kultúra egy költőibb értelmezéseként). Aztán jött a díjazottak felsorolása.A „Felelős társadalomért” elnevezésű dokumentumfilmes díjat a távolléte miatt (mennyit változott a világ!) a családja körében Skype-on köszönetet mondó izraeli Ohad Itach Drága Szófia című portré-esettanulmánya kapta, amely egy Moldovából Izraelbe vándorolt és ott a drogok és a prostitúció világába lecsúszó lány történetét dolgozza fel.
A legjobb dokumentumfilm a magyar Forgács Péter fotókból, amerikai és magyar ősfilmekből és filmes töredékekből, narrációként visszaemlékezésekből és egykori levelekből, na meg Cserepes Károly és Másik János csodálatos hangulatzenéiből összeálló Hunky blues című, amerikás magyarokról szóló alkotása lett. A díjat helyette, a producer megbízásából Hajdu Szabolcs filmrendező vette át.
A legjobb animációs film a halott szerelmesét kereső szomorú lány varázslatos, tükörvilágban tett képzeletbeli utazását feldolgozó, egészen egyszerű fekete-fehér rajzos technikájú norvég Sáiva lett. Alkotója, Tuva Synnevag egy éven keresztül rajzolta, diplomafilmnek készült - fesztiválsikerek reménye nélkül.
A legjobb kísérleti munka a spanyol Kote Camacho A nagy futam című filmje, mely talált felvételek összefűzésével dolgozó hétperces abszurd (nagy poénján jót derült a díjátadó nagyérdeműje). A kisjátékfilmek között is magyar siker született: Zomborácz Virág akár nagyjátékfilmre is elég töltettel rendelkező, sűrű groteszkje, a Valami kék kapta az elismerést (amit a stáb látványtervezőjeként a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola volt növendéke, Takács Lilla vett át).
A vietnámi-francia-német koprodukcióban készült, az indokínai hétköznapok kaleidoszkópját epizodikus motívumok sokaságából történetté összerakó Ne félj, Bi! című játékfilmet fényképező Quang Pham Minh lett az idei esztendő legjobb operatőre.
A legjobb művészi kivitelezés díját a karon ülő gyermekével küzdő Hajdu Szabolcs tavalyi filmszemlén nagyot söprő, szürrealitással is kacérkodó, lírai road movie-ja, a Bibliothéque Pascal nyerte el. A direktor köszönetében felidézte, hogy annak idején a hivatalos nagy filmszemle közönye után éppen a Mediawave fesztiválon kapta élete első elismerését bemutatkozó rövidfilmjéért.
Az idei mustra fődíját az orosz Alekszej Fedorcsenko Csendes lelkek című lélektani drámája, a feleségét ősi rítus szerint eltemetni utazó férfi és barátjának titkokkal terhes története kapta. Mint Durst György hangsúlyozta a díjak korlátozott száma miatt a zsűri szíve vérzett a másik orosz mozi ( Így ért véget a nyaram), a venezuelai foci- és gettó-dráma ( Testvér) vagy az érzékeny francia prosti-sztori ( Különleges bánásmód) mellőzése miatt.
Zárszóból volt öt is
Lovas Lajos a NEMFI digitalizációs főosztályának vezetője a fesztivál eklektikusságban rejlő erejét emelte ki, miközben felidézte az elmúlt tíz nap programjainak különféle színeit. Ő volt, aki az egyik fő támogató képviselőjeként kimondta, hogy a Mediawave már régen nem egyszerűen csak film és zenei bemutató, hanem összművészeti, sőt összkulturális fesztivál. A tavalyihoz hasonlóan méltatta a szervezők lelkes munkáját Brindusa Armanka, a Román Kulturális Intézet igazgatónője és egyúttal a közönség figyelmébe ajánlotta a záró koncerten fellépő, a cigány népzenét elektróval házasító Shukar Collective muzsikáját.
A tavaly is formabontó értékeléssel előrukkoló Boris Mitic szerb filmrendező, az animációs-dokumentumfilmes-kisérletifilmes zsűri elnöke felidézte a sokféle, filmjei által megszerzett díjat az üvegvirágtól és patkótól kezdve a mariachi filmes figurán és cigány-Oscaron át a gyerekei által mindenáron sünnek értelmezett absztrakt festményig és kerekes szarvas figuráig. Viccesen ezeknek a tárgyaknak a mellékhelyiségek dekorálásban betöltött funkciójára hívta fel a figyelmet (földi halandóknak a díjak hiányában a dizájn szabadabb lehetőségeire mutatott rá). Nem mondta ki, de ott volt szavaiban: a döntő mozzanat nem a díjak tárgyiasult mivolta, hanem az azokat kiváltó alkotások elterjedése és hosszabb távon netán változásokat generáló hatása lenne bennünk, a nézőkben...
Sragner László, a Mediawave Alapítvány elnöke azt a munkát emelte ki, amit a fesztivál megrendezéséért a szervezők folytattak: utólag osztotta meg velünk, hogy 2010 végén egy ideig nagyon bizonytalannak látszott az idei sikeres és színvonalas program lehetősége. Hartyándi Jenő fesztiváligazgató szintén az esti zenei rendezvények és a záró buli lehetőségét emelte ki - és természetesen a jövő évi szombathelyi találkozás reményének adott hangot. Akkor kalandra fel! A visszaszámlálás a 2012-es fesztiválig mától elindult...
