Talán a véletlen játéka, hogy az idei Mediawave első szabadtéri koncertje éppen ezt az eklektikát, azaz sokszínűséget, műfaji keveredést hozta. A győri származású, és tavaly Szombathelyre költözött fesztivál ugyanis éppen a multikulturalitásáról nevezetes. Vagyis arról, hogy bőven elférnek benne a mindenféle műfajok, és itt nem csak a filmről, zenéről, képzőművészetről, irodalomról beszélünk, hanem az ezeken belül létező elkülönülésekről.
Különbözőségek helyett hasonlóságok…
Persze lehet vitatkozni azon, mennyire szerencsés, ha a világzene keveredik a míves irodalommal, vagy a dokumentarista rövidfilmekkel, de a tapasztalatok azt mutatják, igen, ennek van helye a nap alatt. Mégpedig azért, mert a művészetet igazán szerető nem a különbségekben, hanem a hasonlóságokban keresi a dolgok igazi lényegét.
És ennek éppen most van itt az ünnepe, Vas vármegye (hogy egy kis autentikusságot és csibészes politikumot is belecsempésszünk) székhelyén. Minden felsőfokot most félreteszünk, mert nem a minősítésen van a lényeg, hanem a produktumokon. És abból azért kaptunk az első napon is.
Igaz, egy kolléga szerint a moziban kevesen voltak a rövidfilmek bemutatóján, és most lehetne búsongani az igénytelenségen, de valljuk be, az a rész inkább szakmai program. És az sem véletlen, hogy kihagytuk a délutáni zártkörű, hivatalos megnyitót, politikusi megnyilatkozásokkal így is éppen eleget foglalkozunk.
Szerencsés ötvözet…
Éppen ezért a főtéri nagyszínpadon elhangzott polgármesteri nyitóbeszédből is csak annyit idézünk, hogy a zene és az olvasás jó dolog. Puskás Tivadar ugyanis azt emelte ki, hogy szerencsés az időpont, mivel a Médiawave megnyitása egybeesik az Ünnepi Könyvhét nyitányával. Mondjuk, Szombathelyen a könyvhét csupán két főtéri sátor képében van jelen, ennél jóval több a grillsütő, borozó, pálinkázó, söröző. De erről a kínálatról még bővebben beszámolunk, már ha a kolléga tartja az ígéretét.
De vissza a nagyszínpadhoz, ahol Ferenczi György és a Rackajam koncertezett éppen. A név bizonyos népiesch jelleget ígért, hiszen ki ne tudná, hogy a racka egy csavarszarvú juh fedőneve. De itt többet kaptunk ennél.
Mivel a zenei hangulatot nehéz papírra vetni, és egyébként is azt kottának hívják, ezért maradjunk annyiban, az eklektika és a multikulturalizmus szerencsés ötvözetét kaptuk az évtizednyi távlatból még blues zenészként megismert Ferenczitől és csapatától. Már a hangszerelés is érdekes, a tangóharmonika mellett ott a bendzsó, a gitár, a dob, a kűrt.
A multikulti felső szintje….
Zeneelméletileg nehéz elképzelni, hogy létezik olyan kompozíció, ahol egy percen belül megszólal a Csillagok háborúja filmeposz főmotívuma, aztán a késő középkori francia virágének, majd a Vadnyugat hőskorát idéző bendzsószóló. De itt semmi sem elképzelhetetlen, ráadásul meglepően jól hangzik.. Csak azon gondolkodunk el, mekkora munka lehetett mindezek egymásra pakolása.
A zenekar átütő energiákat sugároz, feszített a ritmika, egyúttal mozgatja a lábat is, még ha most ez kevésbé is mutatja magát. Hiába, hétköznap van, a tévében mennek a sorozatok, plusz reggel munkanap, így nem kell csodálkozni, hogy nem taposták egymást a színpad előtti küzdőtéren.
De vissza az eredeti gondolathoz: nem is lehetett volna szerencsésebb kezdés egy multikultúrát hirdető, de mégis annak a felső szintjét képviselő fesztiválhoz. Kíváncsian várjuk a folytatást….