Az est döbbenete, hogy valami csípős megjegyzéssel indítsunk, hogy hiába éheztünk meg, merthogy a vörösbor mellé lecsúszott volna egy zsíros deszka, vagy bármi, a színház büfé-éttermét készületlenül érte az effajta fesztiváligény, egyszerűen nem gondoltak arra, hogy Mediawave idején, emberek csoportjai tíz után is bekapnának valamit. A tegnap volt a gasztronómiáé A felrobbantott babgulyástól a kurd állófogadásig 2011. June 10. 09:55 , a péntek pedig így csak a zenéé lett.
A körítéshez még hozzátartozik, a színház terasza és nézőterei megelevenedtek, kint a teraszon és a klubban a csupasz falak a rávetített fényinstallációktól ezer színben játszottak (hála a fehérvári Méhkasaula Kulturális Egyesületnek, (MAKE) akik dia- és írásvetítőik segítségével színezték újra a tereket).
Tiszta erős hang – mint a nyári szellő
A péntek első durranása a Vajdaságból elszármazott, Franciaországban élő, kortárs zenész, Stevan Kovacs Tickmayer volt, akivel Grencsó István (szaxofon) és Geröly Tamás (dob) muzsikált.
A csúcspont eztán következett, a lágy downtempot diktáló fekete énekesnő, Andreya Triana fellépése, aki Bécs, Stockholm és New York közt félúton egy órára ugrott be közénk. A Márkus Emília terem jó választásnak bizonyult, mint helyszín: klubhangulatban, jól eső zsúfoltságban, jó hangzással hallgathattuk végig. Elmélyülésre alkalmas volt a tér, kár is lett volna kivinni ezt a bulit mondjuk a Fő térre, meghalt volna.
A kísérletező énekesnő és dalszerző – olvashatjuk róla - Dél-Kelet-London-i, multikulturális közegben nőtt fel. Hét éves korában kezdett énekelni, London belvárosának hangjai inspirálták. A fürdőszobába zárkózva töltött órái versek, mix kazetták és felvételek társaságában teltek. Legtöbben a Ninja Tune sztár Bonobo-ból ismerhetik az énekesnőt, pedig olyan nevekkel is dolgozott együtt, mint Flyng Lotus hip-hop producer és a szupersztár Ninja Tune dalszerző Fink.
Andreya Triana hangja, mint a nyári szellő, megérint, betakar és jólesően melenget. Három kiváló muzsikussal érkezett (egy basszus-, egy szólógitárossal és egy dobossal). Maga az énekesnő is játszott valami éteri hangokon szóló citeraszerű hangszeren. Saját improvizációi jöttek be leginkább, a legvégén például egyedül játszott el két számot, aláfestésként saját hangját mixelte, keverte torzította. A partikba ritkábban járókat is magával ragadta, holott maga a zene melankolikus, dinamika alig, nyújtott, harmonikus kíséret van, meditációba húzó, komolyan érzelmes légkört teremtő.
Nun tango - Éjféltől a „nemlétező nemzetek” folklórja
Lehetetlen dolog, hogy a Medaiwave legjobb bulijai rendre tíz után, nem egyszer éjfélkor kezdődnek. Gyakorlott fesztiválozóknak persze nem újdonság ez, jobb helyeken tizenegy előtt nincs buli, de itt vidéken downtempo van. Mindenesetre még bevártuk az éjfélt, és belehallgatunk a cseh akusztikus-elektronikusházas-páros, a „nemlétező nemzetek” folklórjára specializálódott DVA improvizatív előadásába.
Kár hogy olyan erős volt a zaj, hogy a Krúdy klubban aláfestő-zeneként sem igazán lehetett rájuk figyelni, pedig többet érdemelnének. Fél egy körül még állt a bál, szendvics továbbra sem volt, így jobbnak láttuk hazamenni egy kis otthoni bűnözésre.
Szombaton még egy utolsó nagy hajrá, lehet rápiheni…
