A város egyik legjobb fekvésű és legszebb épülete, amelynek sorsa egyben a rendszerváltás illúzióinak és csalódásainak egyik legkarakteresebb helyi példája is.
Az épület a Gayer-Park és a sorozatunkban is bemutatott Brenner-park (ismertebb nevén KRESZ-park) között, a Vak Bottyán és a Gyöngyös utcák találkozásánál, a mostanában szintén sanyarú sorsú, lezárt híd mellett helyezkedik el. Az egykor Práter néven is emlegetett terület a polgári korszakban fejlődésnek indult város egyik legnagyobb kiterjedésű feudális eredetű területéhez, az ún. Szőkeföldi birtokhoz tartozott. Ez Szentmárton és Szőllős települések között feküdt - keleti széle a mai teherpályaudvar, észak-nyugati határa pedig éppen a Gyöngyös utca vonala volt.
Legkorábbi ismert tulajdonosai a Batthányiak, majd a velük rokoni kapcsolatba került Montenuovo-család. A Brenner-família számára Brenner János építész (1847-1908) egy bajorországi sörgyártól vásárolta meg. Az örökébe lépő szombathelyi polgármester, Brenner Tóbiás után annak özvegye és örököseik, végül 1935-től a város lett a birtokosa. A birtokot ekkor parcellázták fel és építették be főként családi házakkal (keleti felén pedig az 1960-as évektől kezdődően a Joskar-Ola lakóteleppel).
Magában az ingatlanban később tankerületi igazgatóság, úttörőház és iskola is működött. Zöldterületéből alakult ki a két már jelzett közpark (a víztorony területe nem tartozott ide, ott a XIX-XX. századok fordulóján zsilippel működtetett, eladásra is termelő jégverem működött).
A villa őse 1813 körül már állhatott. Mai nagyságát és kinézetét többszöri átépítés és bővítés után körülbelül 1908-ra érte el. Korai formája a mostaninál keskenyebb lehetett és a vidéki kúriák kiképzését követte. Déli oldalán állítólag oszlopos, nyitott tornác nézett a parkra. Innen jobbra nyíltak a konyha és más gazdasági helyiségek, balra pedig a hálószobák. 1880 körülig fennálló elrendezését forgatta fel építész tulajdonosa, aki egy nemesi kúriát és polgári villát vegyítő formát hozott létre. Központi hallt és nagyméretű ebédlőt és dohányzót alakított ki benne. Ma is látható formáját késő-eklektikus stílus jellemzi. Alapvetően nyugodt és letisztult, horizontális tagolású homlokzattal, amelynek magasságát a tagolt fedélszék (gerendás kiképzésű tetőszerkezet) megismétli.
A rendszerváltáskor a Radius Hungaricus Részvénytársaságé, majd rövid időre a Mezőbanké lett az épület. Tőlük mostani tulajdonosa, a német Roland Kretschmer Casino Szombathely Kft. nevű cége vásárolta meg. 1993-ban kaszinót nyitottak az épületben, amely - vélhetőleg a helyi védettséget élvező épület felújítása miatt - 10 éves koncessziót kapott az üzemeltetésre. A következő éveket az elegáns siker helyett a környék lakói és a kaszinó közti, az éjszakai élettel kapcsolatos folyamatos feszültség, a felügyeleti szervek részéről pedig az egyre szaporodó vizsgálatok jellemezték.
A működést 1999-ben fel is függesztették, s bár a bíróság utóbb ezt hatálytalanította, a koncesszió lejártáig a működtetés meghosszabbítását nem kérték. 2007 körül felröppentek hírek az újranyitásáról - de a gyönyörű épület jelenlegi állapota használat és gondoskodás híján mára pusztán csak megcsúfolása mindannak a hagyománynak és patinának, ami egykori létrejöttéhez és korábbi működéséhez kötődik.
