Éppen egy éve, 2012 júliusában látogattunk el sorozatunkkal a Kenderesi-Liget utca másik oldalára, a Csónakázó-tóhoz. Már akkor is méltattuk azt a magyar nagyvárosok esetében ritkaság számba menő városfejlesztési elképzelést, amely a város 1960-as évekbeli látványos fejlődésének egyik legszebb példájaként - a Szombathelyi Szépítő Egyesület elképzelési alapján - hatalmas egybefüggő és többfunkciós pihenő és rekreációs övezet alapjait és legfontosabb elemeit hozta létre. Amelyért egyébként 1972-ben a Magyar Urbanisztikai Társaság városunknak ítélte a Hild János-emlékérmet.
Az egykori Wälder-féle téglagyári gödrök helyén kialakított tó mellett húzódó, ma már a nagyra nőtt fenyői révén kellemesen árnyas utcácska másik oldalán 1965-re készült el a régi Tófürdő. Kialakításában a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vállalt komoly szerepet. Amikor 1966 nyarán megnyitották, Közép-Európa legnagyobb felületű, 100x100 méteres szabadtéri medencéjét adták át a nagyközönség és részben a versenysportok használatába. Az eredetileg osztatlan vízfelület észak-nyugati sarkában később osztott, sekélyebb gyermekmedencét alakítottak ki.
Akik még fürödtek sárgásbarna hullámaiban, azok emlékeznek, hogy lényegében élővízzel töltötték fel: a szomszédos tó vizét eresztették át ide. Ezzel a kétségtelenül olcsó és praktikus megoldással a víztisztasággal kapcsolatos végeláthatatlan vitákat, a szűrés és később a vezetékes vízzel való keverés átépítésig tartó folyamatos küzdelmét indították el. Mindez csak kevéssé zavarta a hatalmas medence partján, a jól gondozott zöldterületeken és sportpályákon pihenni, kikapcsolódni ezreket. Talán még sokan emlékeznek a bejárat mellett az 1970-es évekig látható látványosságára is - egy Li-2 repülőgépre.
Vagy arra, hogy a hatalmas, folyton javításra szoruló és néha bizony kisebb sérüléseket is okozó betonteknőt télen természetes korcsolyapályaként üzemeltették (oh, a legendás NLG-KDG „Adj király katonát!” vetélkedések...). Az ezredfordulóra megújuló Szombathely leglátványosabb beruházásainak egyike volt a Tófürdő 2002-re elkészült átalakítása. Jelenleg egy feszített víztükrű (újabban rangos vízilabdatornáknak is otthont adó) nagy- és egy kisebb tanmedence, négyelemes látványos csúszdamedence, többféle masszázs- és élményelemmel felszerelt kalandmedence és egy hasonlóan változatos kiképzésű gyermekmedence várja a fürdővendégeket. A medencék vize szükség szerint melegíthető.
A régi Tófürdő sem tűnt el nyomtalanul: a terület dél-nyugati sarkában az eredeti medence egy részéből kiképzett, vízinövényekkel és szökőkúttal díszített élménytóra nyílik kilátása az elegáns és teraszos ételbár megszomjazó-megéhező vendégeinek. Megmaradtak a már évtizedek óta kedvelt és különféle bajnokságoknak is otthont adó sportolási lehetőségek is: a strandröplabda- és kosárlabda pálya, lábtenisz pálya és a játszótér. A kemping mellé, a stranddal közös kiszolgáló épület másik oldalára települt a város kedvelt műjégpályája. A változatos közlekedőkkel és hidakkal szabdalt, szemet is gyönyörködtető, mégis egységes terület méltó és igényes örököse a legendás régi Tófürdőnknek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
