Bizony kapkodja a fejét az, aki megpróbálja követni sorozatunk mostani helyszínének az idő múlásával folyamatosan átalakult elnevezéseit. A XIX-XX. század fordulóján, Varasdy Károly, majd Éhen Gyula, később pedig Kiskos István polgármesterségei idején kitört „nagy szombathelyi parképítési láz” egyik eredményeként született meg az eredetileg Nagy Práter, majd az átkosban Puskin-, később KRESZ-/Közlekedési, napjainkban pedig hivatalosan Brenner Park elnevezésű terület.
Amit persze a legtöbb szombathelyi - a leegyszerűsítve a keresztség vitáját - csak KRESZ-parkként emlegeti. Keletről a Jurisich Miklós utca, délről a Szent Flórián körút, nyugatról a Gyöngyös patak, északról pedig a Vak Bottyán utca határolja.
A park északi bejáratánál álló, manapság a város egyik szégyenfoltjának számító üres és pusztuló Brenner-villa (a rendszerváltás után rövid ideig kaszinó) felől közelítő látogató a KRESZ-park irányába haladva a sétány mellett találkozhat az 1950-ben, Sztálin 71. születésnapjára átadott, de az akkori politikai trendeket többszörösen felülíró Puskin-mellszobrot, Farkas János szobrászművész alkotását. (Mai napig nem tisztázott, hogy a Helena nevű nőre utaló felirata Puskin vagy az alkotó szerelmének, netán mindkettőnek egyszerre állít emléket.) A portrészobor 2009-ben került vissza helyére.
A park déli, nagyobbik felén 1966-ban alakítottak ki a kisebbek számára a közlekedési szabályokat játékosan gyakoroltató oktató- és játszóparkot. A jelenleg 600 méter hosszú, kanyargós, lámpákkal és táblákkal, vasúti átkelővel és zebrákkal felszerelt úthálózatán többféle méretű kerékpárral, pedálos kisautóval és rollerrel lehet gyakorolni a kulturált és másokra is figyelő közlekedés szabályait. Az eszközök kölcsönzésére áprilistól októberig van lehetőség, a hétfő kivételével minden nap a park hivatalos nyitvatartási idejében.
A KRESZ-parkról szólva nem tudjuk megkerülni a közlekedési hálózat által viszont megkerült ún. új szombathelyi víztorony épületét, ami az úthálózat és egyben az egész terület déli határánál áll. 1926-ban adták át és a parkerdei út melletti tárolómedencék megépüléséig, az 1980-as évekig szolgálta a város vízellátását. Jelenleg is a Vasivíz tulajdonában van. Bár városképi jelentőségű és műemlékileg is jelentős építményről van szó érthetetlen módon (talán egy majdani, egyelőre ismeretlen befektető dolgát megkönnyítendő?) nem áll műemléki védettség alatt. Zárva elsősorban állagmegóvás és a potenciális látogatók védelme miatt van.
Hasznosítására az idők során több elképzelés is született. Az egyik legizgalmasabb Kiss Dániel soproni AMI-s építészeti vizsgamunkája volt, amely az eredeti funkció vizes funkció rekreációs-wellness jellegű átalakításával, valamint egy toronyba ékelődő üvegkubus felhúzásával tette volna újra élővé a víztornyot (fotókat találni erről: a morfo.hu/munkák/építészet/1999 elérési útvonalon). Az előző önkormányzati ciklus tervezett, de végül meg nem valósult nagyberuházásai között is sokáig szerepelt: a legtöbb újabb kori ideához hasonlatosan az is panoráma kilátóként és a toronyban működtetendő turisztikai és vendéglátóhelyként képzelte el az épület jövőjét.
