A két világháború között a döntéshozókban és a városépítészekben felvetődött a Fő téri városközpont mellett létrehozandó kisebb alközpontok kialakításának igénye. Egyik lehetőségnek erre ennek a Perint patak melletti területnek a fejlesztése kínálkozott. 1930-ban itt épült meg az 1912 óta működő Szombathelyi Magyar Királyi Főreáliskola vadonatúj tömbje. Az intézmény ezzel egy időben vette fel a nyelvújító író-költő Faludi Ferenc nevét. Öt évvel későbbtől az államosításig pedig az iskola elnevezése Faludi Ferenc Gimnáziumra változott.
Terveit az akkor már generációk óta a városban élő híres lokálpatrióta, a Szombathelynek polgármestert is adó család ötödik ilyen néven alkotó képviselője, Brenner János építész készítette. (Az ő nevéhez fűződik a szalézi templom Foerk Ernő által elindított építésének befejezése is.) Az épület a korszak jelentős hazai tervezési teljesítményei közé tartozik. Letisztultan és kissé konzervatívabb formában hozza az ekkortájt iránymutatónak számító amerikai építészeti iskola, a Gropius-féle Bauhaus és az Art Déco hatásait.
A Mátyás király térről éppen a főreál iskola megépítésének évében Horthy Miklós nevére keresztelt térre gyönyörű parkot is álmodtak. Figyelembe vették és engedték érvényesülni az épület hatását: mahónia, jukka és törpefenyők mellett árvácskával, nefelejccsel, cannával és saviával tarkított kör alakú virágágyást hoztak létre. Az 1940-es években hadikórház, később német és szovjet katonai kórház működött az épületben.
Amikor az 1950-es évek legvégén átalakításra került az addigi középfokú tanítóképzés rendszere, a megszüntetésre került kőszegi és pápai elődintézményekből ebben az akkor üresen álló és kissé megviselt állapotú épületben hozták létre a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetet. 1962-ben népművelő-könyvtáros képzés indult itt, két évvel később pedig felépült a korábbi tömb folytatásában a gyakorló iskola (az ún. „B” épület). Ez egészen a most Bolyai János nevét viselő és 12 évfolyamos iskola épületének 1974-es elkészültéig állt a képzés szolgálatában. 1971-től a Pécsi Tanárképző kihelyezett tagozataként, majd 1974-től Szombathelyi Tanárképző Főiskola néven működött az intézmény.
1984-re készült el a természettudományos tanár szakok képzésének helyet adó ún. „C” épület és a többezres létszámúra növekedett főiskola ekkor vette fel Berzsenyi Dániel nevét. Az épület alakulásának eddigi utolsó állomásaként 2006-ra készült el a „B” és „C” egység találkozásában álló, a könyvtárnak és levéltárnak, valamint pedagógiai szolgáltató és kutatóközpontnak is helyet adó Regionális Felsőoktatási Forrásközpont posztmodern stílusú portálja és tömbje.