Szombat délután és este bluestől és pszichedelikus zenétől visszahangzott a szombathelyi Főtér. Ahol kisebb várost építettek fel a nagyobb városon belül, és ennek a kisebb városnak az önálló polgárának érezhette magát az ember. Itt szinte kézzel tapintható volt a központi ideológia: a blues és Jimi Hendrix tisztelete, azon sem csodálkoztunk volna, ha Jimi fényképeket látunk a falakon, mondjuk alatta Eric Claptonnal vagy Jack Bruce-szal.
Örömzenés csemege
Az alkalmi sétáló ebből talán csak annyit vett észre, hogy megint valami koncertek vannak a Főtéren, és rendesen megnőtt az extrém alakok száma. Pedig a Jimi Hendrix tematikus napját tartotta a Mediwave, és tényleg lehetett érezni valami közös fílinget.
Mondjuk, talán túl hosszú volt a program, délután kettőtől este 11-ig, kevesen lehettek, akik végigülték, állták az egészet. Mi sem tettünk, egyéb dolgaink miatt fél öt körül érkeztünk meg, amikor már két zenekar is túl volt a fellépésen. Pontosabban a Fuzz Box és az Arrabona Blues Breakers. Sajnáltuk, de nem volt mit tenni, a Colombre Band koncertjének végébe csöppentünk bele.
Akusztikus hangzás, örömzenélés ülve. Csemege, amibe bele is feledkeztünk gyorsan, igaz, közben azért igyekeztünk hangulatmorzsákat összeszedegetni a térről. Hát ugye, volt egyszer a már említett alkalmi sétáló, aki mondjuk egy pohár serital mellett örült annak, hogy mégsem csapott le a bejelentkező eső, és voltak az igazi fanok. Őket arról lehet megismerni, hogy időnként becsukott szemmel ringatóznak jobbra-balra, vagy másfelé.
Kivételes korszak lehetett
Szóval, a blues tényleg az érzékekre hat, és nem csupán akusztikus élményt jelent. Furcsa is, mert olyanról még nem hallottam, aki később szeretett volna bele a műfajba, ebbe születni kell, na. És nem is lehet igazán elmagyarázni, mi az, ami megfogja az embert.
De még csak a délután derekánál tartunk, nem sokkal később a Báró – Derszu - Pepi Trió lépett a színpadra. Zsoldos Bárót ezen a környéken minden zeneszerető ismeri, Scheer Pepi Józsefről nemrégiben a Masina Jazz révén írtunk Újrafényezve a Masina – Az alternatív jazz zenekara 2008. September 20. 11:04 , Derszu helyett pedig most Kovács Lajos Lujzi, dobolt, a csapat nevét azért nem változtatták meg.
The Cream számokkal operáltak, és olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennünk, hogy kivételes korszak lehetett, amikor ilyen zenék születtek. Persze, a fiatalabbak fanyaloghatnak ezen, de ha valami ilyen mélyen belevág az emberbe, annak meglehet az oka. Báróék hozták is a műfajt, a hangulatot, közben pedig szépen gyarapodott a közönség, már jó néhány százan toporogtak a színpad előtt.
Ötvenen nyomták a bluest
Hat órakor aztán elérkezett a nap fénypontja, a Thanks Jimi! produkció. Lényegét alul a keretesben olvashatják, itt Szombathelyen még gyerekcipőben jár a dolog, pontosabban az első próbálkozás volt. A kora délutáni próbán – a fellépő zenekarokon kívül - még csak nyolc gitáros regisztráltatta magát, élesben aztán már közel ötvenen lehettek. Néhányat – a legfiatalabbat, legszebbet, legidősebbet, legszebb gitárt szorongatót – fel is hívták a színpadra, a többiek előtte ültek, álltak, heverésztek.
Jó 14 percig szólt Jimi Hendrix Hej Joe! c. száma, ami az elmúlt 40 év alatt önálló entitássá nőtte ki magát. Milliószor feldolgozták, az egyik legtöbbet idézett opusz lett a menekülő, megcsalt gyilkossá vált férfi balladájából. És igazi beleéléssel nyomták az amatőrök, kevésbé amatőrök, profik a számot. Közben mellettünk arról beszélgettek, hogy jövőre biztosan többen lesznek. Reméljük. A szombathelyi előadást nézzék meg szorongatott helyzetben, ezért néha bemozduló kamerával készült videónkban:
Nincs még veszve semmi…
Érdekes, hogy a közös produkció után szinte kiürült a színpad környéke, persze, kellett némi lazítás. Pedig a Ripoff Raszkolnyikovval kiegészült Pribojszki Band következett, persze blues zenével és Ripoff néhány saját szerzeményével. Őket már – külön-külön – láthattuk a Lamantin Jazz Fesztivál Laza örömzenével zárt a Lamantin Jazz Fesztivál 2009. June 28. 12:19 blues napjain. Lassabb, melankolikusabb stílust képviselnek, a közönség sem mozdult rájuk, talán éppen ezért.
Hosszabb beállás után aztán jött a záró zenekar, a Stevie Salas & Berbard Fowler „IMF” . Az amerikai csapat bajban volt, hiszen a fellépés előtt néhány nappal dobosuk kórházba került, de megoldották egy vendégdobossal, nem is volt különösebb fennakadás. A csapatról itt lehet bővebben olvasni , mi annyit írunk, hogy pörgős, kissé talán monotonnak tűnő funk-rock zenéjük némileg elütött a napi program hangulatától, de azért ütős volt. Bebizonyították, hogy egyszerű, sallangmentes kompozíciókkal is lehet átütő, lehengerlő fílinget hozni a színpadra, persze, ilyen múlttal és tapasztalattal ez kötelező.
Hát, ennyi volt a blues-nap programja, igaz, a koncertek még folytatódtak a Savaria mozi aulájában, de azt mi már kihagytuk. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez a hangulat a június végi jazzfesztivál blues-napján megint csak megkísért minket.
Thanks Jimmi – Hej Joe!
Lengyelországi minta nyomán, az ottani főszervező, Leszek Cichonskival kötött barátság révén indítottuk tavaly útjára ezt a kezdeményezést, ami reméljük a szombathelyi közönség számára is a fesztivál egyik legemlékezetesebb pillanata lesz. Az egynapos blues és rockzenére hangolt minifesztivál lényege és csúcspontja, hogy erre a napra meginvitálunk minden gitárost itthonról és a környező országokból egyaránt, hogy rövid próbát követően közösen játsszák el neves zenészek vezetésével Jimi Hendrix „Hey Joe” című számát.
Első próbálkozásra tavaly Győrben közel százan pengettek és több ezren élvezték a produkciót, Wroclaw főterén azonban már 6346 gitáros játszotta el a számot, jelenleg ez a döbbenetes hatású koncert Guinness rekordnak számít a világon. Évről évre szeretnénk megrendezni minden május elsején a rendezvényt, hogy a külföldi szervezők tervének megfelelően e napot majd nem a munka, hanem a gitárosok világnapjaként, ünnepeként tarthatjuk számon.
(Részlet a sajtóanyagból)
