Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Fenyőfő – Gyöngyszem a Bakonyban

Kis zsákfalu az Észak-Bakonyban, ősfenyvesekkel borított hegyek között. Aki nyugalmat akar, jó helyen jár, a csend itt nem a zajok hiánya. És csak egy óra a Balaton.

Ha Szombathelyről indulunk, csupán 120 km-t kell autózni, hogy eljussunk a kis mesebeli faluba. Sárvár, Celldömölk, Pápa, aztán tovább Kisbér felé, majd Gicnél Bakonyszentlászló felé kanyarodunk, áthajtunk a Veszprém és Győr között pontosan félúton lévő nagyfalun, tovább Vinyére, aztán már csak néhány kilométer.

A csend nem a zajok hiánya

Mégpedig egy szűk, fenyvesekkel határolt úton, ahol félre kell húzódni, ha szembejön egy másik autó. Zsákfaluba tartunk éppen, vagyis nincs átmenő forgalom. Aki itt megy befelé, itt is jön vissza. Hacsak nincs terepjárója, ami bírja az erdei utakat, mert azokból itt bőven van.

Hiszen az Északi-Bakonyban vagyunk, annak is az ősfenyves által határolt részén. Itt, bizony, az erdő nagy része még most is igazi őserdő, azaz saját szabályai szerint fejlődik. Érezhető ez a levegőn, ami mindig tiszta és illatos. És a csenden, ami itt nem a zajok hiányát jelenti, állandóan zümmög, mocorog, neszezik valami a háttérben, de ennek oka nem valami mesterséges eszköz, ez a természet hangja.

A kanyargós útnak hirtelen szakad vége, egy enyhe balkanyar után kitárul előttünk a falu, egy dombtetőről nézünk lefelé. Az első, ami feltűnik, hogy tágas a tér, egy fennsíkon vagyunk, kétoldalt erdők borítják, szemben szintén, de ott inkább a hegyeket látjuk. Az út egyenesen vezet a faluba, kétoldalt árok szegélyezi, de a házak előtt bőven van füves terület.

Az út körbefogja a templomot

Később megtudjuk, a kerítésig önkormányzati tulajdonú a terület, a fű frissen van nyírva, ezt a feladatot az önkormányzat vállalta magára. Látszik a gondos munka eredménye. Alig száz méter után az út kétfelé ágazik, körbefogja a falu közepén lévő kis dombot, amelyen a templom áll. Látszik, hogy nem régen újították fel, később még benézünk ide, egyelőre be kell jelentkezni majd a gondnoknál.

Nem sokkal arrébb a vegyesbolt és a kocsma. A kis tér térkövekkel van lerakva, a kánikulában remeg a levegő, néhányan ácsorognak ott azért. Köztük a falu polgármestere, Klauz Dezső. Tud jöttünkről, szívesen fogad, de sietnie kell, a szomszéd faluban van dolga, és hát, mi is elkéstünk egy kicsit.

Gyors beszélgetés, azt mondja, jelen pillanatban 130 lakója van a falunak, mármint aki állandóra ide van bejelentve. Mert ennél azért többen tartózkodnak itt – mondja. A csendes, nyugodt pihenésre vágyók felfedezték már maguknak a falut, több szálláshely is van, általában majdnem teltházzal.

Egymillió annak, aki letelepedik

Körbenézünk, sok új vagy felújított házat is látunk, a polgármester azt mondja, ezek egy része a betelepülőké. A falu ugyanis ösztönzi a letelepedést, még pénzzel is. Aki új házat épít vagy régit tesz lakhatóvá, egymilliós támogatást kap, amit vissza sem kell fizetnie. Feltétel, hogy – ahogyan mondani szokás – itt lakjon életvitelszerűen, itt legyen az állandó lakcíme bejelentve.

És vannak sokan, akik csak szabadidejüket töltik itt, jó részük házat vásárol, felújít, aztán az év egy-egy szakában élvezi mindezt. Vannak köztük külföldiek, fővárosiak, sőt, még országosan ismert emberek is megjelennek Fenyőfőn. Jelenlétük jó a falunak, hiszen bevételt hoznak, munkát adnak.

Munkát ad maga a falu is, két alkalmazottja van az önkormányzatnak, egy férfi, aki amolyan falugondnok, ő az, aki nyírja a füvet, vezeti a falu kisbuszát, és ami még adódik. És van egy asszony is, aki takarítja a közös épületeket, besegít a gondnoknak, ő lesz a gazdája majd a faluháznak is.

Saját erdővel gazdálkodnak

Mert azt is terveznek, az épület már készen van, a berendezésen van a sor, erre pályáznak – mondja a polgármester. És, hogy komolyan fogalmazzunk, Fenyőfőn sok az önkormányzati szolgáltatás. Minimális a kommunális adó, de nem kell fizetni a hulladékszállításért, az iskolabusz ingyenes a gyerekeknek, iskola ugyanis csak Bakonyszentlászlón van.

Klauz Dezső polgármester
Klauz Dezső polgármester
Mészáros Zsolt

Végignézünk az utcán, minden ház előtt virágok, ebben az évszakban komoly színorgia bizsergeti a szemet. A titok nyitja egyrészt a lakók szorgalma, másrészt maga a falu is részt vállal ebből, aki igényli és vállalja a gondozást, virágtartót, benne virágokat kap portája elé. Látszik is az eredmény.

Honnan van minderre pénz? – kérdezzük, hiszen a mai időben az önkormányzatok inkább takarékoskodnak, és adókat vetnek ki. Egyszerű – mosolyog a polgármester – a falunak van egy 350 hektárnyi erdeje, saját cégük gazdálkodik vele. A kitermelt fa nagyobb részét értékesítik, a bevétel megy a közös kasszába. A bejelentett lakosok meg évi hat köbméter tűzifát kapnak kedvezményesen.

Ahol meg lehet vitatni az élet komoly dolgait

Mert itt mindenki fával fűt, nem nagyon van más lehetőség, persze, gondolkodnak a gázon, tervezik is a hálózat kiépítését, de jó hosszú vezetéket kell majd kiépíteni. – Az még arrébb van – mondja a polgármester, aztán elköszön, terepjáróba ül, indul a dolgára.

Utcakép
Utcakép
Mészáros Zsolt

Mi pedig sétálunk egyet. A falu negyedóra alatt végigjárható, igaz, a kis mellékutcákba nem térünk be, perzsel a nap. Az viszont biztos, hogy itt kellemes lehet élni. Tisztaság, rend, virágok, füves részek, több helyen csak úgy egy-két pad, ahol le lehet pihenni. És, hát a házak előtt is ott van a pletykapad, ahol esténként meg lehet vitatni az élet komoly dolgait.

Van ilyen az orvosi rendelő előtt is, igaz, hetente kétszer jár csak ki a családorvos, de csupán néhány kilométer Szentlászló, sürgős esetben ott van a falugondnok kisbusza. Néhány helyen láthatóak a paraszti múlt nyomai, felújított, de üres istállók, legelők. Ma már nem nagyon foglalkoznak ezzel a helyiek, inkább a betelepülők próbálkoznak meg lótenyésztéssel.

A falu tragédiái

Látszik, hogy itt minden a természetről szól, és azokról, akik itt élnek vagy – főként – akik idelátogatnak. Több panzió is működik, most is gyerekzsivajtól hangos a környékük. Minden ház külön egyéniség, pedig jó részük a 60-as, 70-es évek kockastílusában épült, a felújított régebbiek pedig értő kezekről árulkodnak.

A templomhoz érünk, előtte szintén térkő, tábla hirdeti, hogy ez egyházi parkoló. Mellette artézi kút, vízcsappal, kipróbáljuk, működik, jól esik a hűvös, tiszta víz. A templom mellett emléktábla, rajta a II. világháborúban elesett fenyőfőiek nevei. Hosszú a névsor, és sok a németes név. Kísérőnk elmeséli, már a 13. századból van róla írott emlék a faluról, első tragédiája a török dúlásakor érte, ekkor majdnem teljesen elpusztult.

Német anyanyelvű jobbágyokkal telepítették be, echte sváb falu volt évszázadokig. A 19. század közepén mintegy félezren lakták, a második tragédia a II. világháborúval érte, majd a háború utáni kitelepítésekkel, a svábok nagy részét – éppúgy, mint az ország többi részén – a kollektív bűnösség jegyében kitelepítették. Ma már nem számít, ki sváb és ki magyar, szívesen fogadták és fogadják a betelepülőket, akik jöttek is, mentek is.

A kocsma bezzeg hűvös

A templom zárva van, de az ígéret szerint érkezik a gondnok, nyitja a kaput. Kicsi de szép, kiderül, 1995-ben újították fel, azóta is gondozzák. Visszafogott barokk stílusú, jelenlegi formáját az 1771-es átépítés során kapta, egyébként eredetileg román kori, erről a vastag falak, és a kissé erődszerű forma árulkodik. Jellegzetessége a faragott tiroli faoltár, és Závory Zoltán festőművész több alkotása, utóbbiak között stációk és freskó is látható.

Kicsi, nyugodt hely, de sárga-fehér épülettömbje megérdemelten uralja a falu közepét. Itt hűvös van, még a kórust is kinyitják fotósunk kedvéért, nyikorgó, fából készült csigalépcső vezet felfelé.

Nem időzünk sokáig, indulunk vissza a kocsmába. Szombat dél van, kevesen vannak, a nagyméretű, hátsó terasz üres, hiába a napernyők, legalább 40 fok van a padoknál. De a kocsma bezzeg hűvös, légkondi zabálja a celsiusfokokat, dohányozni tilos, a falon méretes lapostévé.

Jó helyen van ez a Fenyőfő

- Hát, nem egy tipikus falusi kocsma – mondjuk Laci kocsmárosnak, azt mondja, ide is kell a színvonal. A vendégek nagy része kiránduló, a falusiak csak be-, benéznek időnként. A kínálat tisztességes, üveges sörből sincs kevesebb fajta, mint egy nagyvárosi helyen, márkás italok is sorakoznak a polcon. Laci azért sóhajt, jó lenne több vendég, egyre kevesebben nyitják rá az ajtót. Baráti áras az ásványvíz és a sör is, hideg mindkettő, jól is esik.

A falon vadásztrófeák, az erdőkben sok a vad, a faluban saját, kis létszámú sportvadász egyesület működik. Ennek további jeleit is tapasztaljuk vendéglátónknál, a kis ház tele van agancsokkal, vaddisznóagyarakkal. Fagyasztója pedig vadhússal, mi szarvassültet kapunk meggyes mártással. Nagyon finom.

Sétálunk még egyet, hűvös szellő érkezik a hegyek felől, a távolban kilátót és tévétornyot látunk, de az most kicsit messze van. De ha már a látnivalóknál tartunk, a környéken van belőle bőven. Alig néhány kilométer a cseszneki vár, állítólag valahol itt van Sobri Jóska barlangja is. Szinte a szomszédban van Pápa, olyan 30 km Pannonhalma, Győr egy jó ötvenes, mint ahogyan Veszprém is. És a Balaton is csak olyan 70 km.

Jó helyen van ez a Fenyőfő – nézünk össze a fotóssal, és egyetértünk abban, hogy ide biztosan visszatérünk majd.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kapcsolódó cikkeink

Szentgotthárd, a kétarcú kisváros

Szentgotthárdon jó élni, mert jó a levegő, szép a táj, közel van Ausztria, itt az Opel. Szentgotthárdon nem jó élni, mert távol van mindentől, sok az osztrák, kevés a program és a szórakozási lehetőség, és magas a munkanélküliség.

Nemesmedves, az április 4-ről híres falu

- Jót tesz a legenda a falunak, sokan jönnek ide – mondja egy fiatalasszony. A Lord is koncertezett itt, a harckocsi mellett, egy régi április negyedikén.

Babgánica almakompóttal – ahogy Szentpéterfán szeretik (Faluriport)

Külön kis világ ez, ahol a fiatalok horvát zenét hallgatnak, a focipályán meccs alatt horvát zene szól. A fél falu - mesélik - 1956 után disszidált...

Rumba, Rumba centrumba – Faluriport a Rába bal partjáról

A hivatal előtt találni némi életet, épp aszfaltoznak. A helyiek a traktorok mellett a munkálatokat nézik, közben a focicsapat hétvégi szereplését ecsetelik. - fotósunkkal Rumban és Zsennyén térültünk- fordultunk.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Faluriport

Tovább az oldalra