A Mediawave húsz évében már-már tradíciónak számított, hogy május elseje köré szerveztétek programjaitokat. Idén szakítottatok ezzel. Miért?
A folyamatos fejlesztés szinte már mániánk, lételemünk az újítás, a kísérletezés. Tavaly, épp a huszadik jubileumon gyökeres változáson estünk át, hiszen Győrből Szombathelyre költöztünk. Volt egy nyitóévünk, amikor bemutatkozhattunk, és úgy tapasztaltuk, ha voltak is hibák, ez nem is sikerült rosszul. Aztán a fesztivál utáni közös értékelésen felvetődött az ötlet, mi lenne, ha eztán új időpontra tennénk át a rendezvényt. Főként, hogy Szombathelyen még nem rögzült annyira a május eleji dátum.
Miért jobb a májusnál a júniusi kezdés?
Több okból is szerencsésebb: egyrészt május elején tartják a ballagásokat, ez mindig bezavart valamilyen módon, másrészt május második felében rendezik a Cannes-i Filmfesztivált. Nemegyszer fordult már elő, hogy azért nem kaptunk meg filmeket, mert a forgalmazók nem engedhették meg, hogy itt előbb legyen a premier, mint Cannesban.
A nyár eleje Szombathelyen, rendezvények szempontjából meglehetősen sűrűnek ígérkezik. Ennek csak örülünk, hiszen szívesen osztjuk meg a tereket és a színpadokat másokkal. Egymást kiegészítve csak színesítjük a palettát. Június 2-án azzal nyitunk, hogy bekapcsolódunk az ünnepi könyvhét programjaiba, pénteken a TIT által szervezett „Fő tér az egészség” elnevezésű rendezvénybe is bekapcsolódunk, szombaton pedig a moziban a Humán Civil Ház szervez egészségheti nyitónapot. Még vasárnapra is marad egy társrendezvény, Önkéntes Nap lesz, így velük osztjuk meg a Fő téri színpadokat.
Ez a civil „sokféleség” nem megy a ti rovásotokra?
Nem hiszem, a párhuzamosan futó rendezvények ügyesen szervezve nem gyengítik, hanem erősítik egymást. A mostani társadalmi és gazdasági környezetben, amikor szűkülnek a lehetőségek, mindenkinek jó jön egy ilyen alkalom, hiszen kiegészítjük egymást, színesedik a kínálat. Már Győrben is törekedtünk arra, hogy a civil szervezetekkel egymást segítve működjünk. Itt, Szombathelyen is az a célunk, hogy összefogások mentén verjünk gyökeret és találjuk meg partnereinket, barátainkat és a közönségünket.
Az idei fesztivál programdömpingje már felkerült a netre. Összességében miben újítottatok?
Más struktúrában állítottuk össze a programot. Tavaly húsz évesek voltunk, akkor programjaink jó részét kint a Fő téren valósítottuk meg, ingyenes nagyrendezvények formájában. Egyrészt fontos volt, hogy minél szélesebb réteg előtt tudjunk bemutatkozni a városban és így, nagy társaságban szerettük volna ünnepelni a jubileumot.
Sokan bírálják most a Savaria Karnevált azért, amiért fizetőssé kívánja tenni a rendezvényeit, de több okból is megértem őket. Persze a városlakókat is, akik megszokták, hogy a koncerteket ingyen kapják. Ám valahol nem biztos, hogy ez a jó tendencia.
Nyaranta több száz ingyenes fesztivált kínálnak az országban, amely elkényelmesíti a közönséget, felszínessé teszi a befogadást. Sokszor bebizonyosodott, ha valamit ingyen adsz, azt nem kezelik jól az emberek, ezzel elveszhet az értéke és a mélysége is. Nem a meggazdagodás vágya hajt minket, hanem értékeink életben tartása, a háttérben a fennmaradásért küzdünk. Ebben is a jó arányt keressük. Mivel a város által támogatott rendezvény vagyunk, ezért szeretnénk ebből idén is minél többet visszaadni, fontos, hogy továbbra is legyenek ingyenesen látogatható rendezvényeink. Amikor kint leszünk a Fő téren, próbálunk majd egy színes csokrot átadni a programkínálatunkból.
A koncentráltabb figyelmet, vagy speciális technikai feltételeket igénylő programjainkhoz viszont zárt tereket kerestünk. Ezért is jött kapóra új helyszínként a felújított Weöres Sándor Színház, amely remek perspektívát ad a rendezvényeink megvalósítására. Zenei programjaink jelentős részét itt fogjuk megvalósítani. Ráadásul a színház sokszínű funkcionalitása bennünket régi fesztiválhelyszínünkre, a győri Rómer Házra is emlékeztet, ahol az emeleten egy százfős teremben, a pincében pedig egy kis koncertklubban zajlottak a rendezvények. Folyamatosan csak egy több, elkülönülő térrel rendelkező épületben tudsz programot megvalósítani és ez a folyamatos változatosság adja meg a fesztiválérzés egyik alapját.
Miért nem a mozi erre a legjobb hely, hiszen amúgy is ott futnak a filmek?
Tavalyi kipróbáltuk, de azt tapasztaltuk, kárára ment az egyik program a másiknak, a terek túl közel vannak egymáshoz, sajnos technikailag megvalósíthatatlanok az előbb említett célok. Alapvető funkcióját illetően azonban egyre tökéletesebb az épület, a felújítás sokat dobott rajta, már csak tényleg azt a bizonyos digitális átállást lenne hasznos meglépni.
Nem féltek attól, hogy mihelyt fizetőssé teszitek a koncerteket, elfogynak a nézők? Ráadásul a színház törzsközönsége, akik rendre megtöltik a Thea-tér programjait is, középkorúak, nem a ti célközönségetek.
Ha bejönnek a terveink, akkor nem lesz gond a látogatottsággal. Itt is erősíteni kívánjuk egymást az együttműködésben. A színház is azért fogad bennünket örömmel, mert egy másik korosztályt csalunk be a falai közé, és a fiatalok is megtapasztalhatják, hogy a szombathelyi színháznak mennyire izgalmas terei és saját programjai is vannak. Ahogy a színház, úgy mi is bízunk abban, hogy egy másik közönségnek is meg tudjunk mutatni magunkat. A belépőkre visszatérve, maximálisan próbáljuk lenn tartani az árakat, tömbösített jegyeket és bérleteket is olcsón kínálunk. Ötszáz forinttól lesznek már látogatható rendezvényeink, a legdrágább koncert sem lesz háromezer forintnál drágább. És az sem titok, hogy nem csak a szombathelyi közönségre számítunk.
A tavalyi év egyik negatív tapasztalata az is volt, hogy nem biztos, hogy az, aki egy jó filmért vagy koncertért leutazik Budapestről Győrbe, vonatra száll, ha Szombathelyig kell jönni.
Ez azért a programszerkesztésen is múlik, hogy ne olyan koncerteket szervezzünk, ami Budapesten is elérhető, hanem egyedi, sehol máshol még meg nem valósult projekteket kell felmutatni. Tavaly ilyen volt Gil Scott-Heron koncertje.
Idén többek között Andreya Triana, a kultikus státusznak örvendő Bonobo zenekar énekesnője számít ilyennek, aki a stílusában abszolút sztárnak számít manapság. Anyazenekarával már felléptek Pesten, ezrek mentek el rá és nem sajnálták az ötezer forintos belépőt sem. Andreyának tavaly megjelent első saját albuma, most ezzel a projekttel hívtuk el. Erre érkezni fog távolabbról is közönség, városon kívüliek is megismerkedhetnek a színházzal. Ebben is segíthet a júniusi kezdés, az egyetemistáknak is lazább már ez az időszak.
Idővel szeretnénk a határokat is átlépni, és Ausztriából átcsalni közönséget. A bécsi „Tilos rádióval”, az FM4-rel is folytatunk tárgyalásokat a promócióról. De igazából Bécs közelsége révén nem is koncertjeinkkel, hanem filmes programjainkkal lennénk az osztrák közönség számára unikálisak azt hiszem.
A mozi egyre kevésbé az a műfaj, amely behúzná az érdeklődőket. Emlékszem olyan Mediawave-es időkre, amikor Győrben rendre teltházzal futottak a filmek. Itt meg tavaly lézengtünk a nagyteremben.
Ott százfős termeket kellett megtöltenünk, itt háromszáz fős a nagyterem. Más lépték, más az érzés. Ráadásul sajnos évről évre látványosan csökken, szinte feleződik a moziba járók száma. Ezért is gondoljuk, hogy idei szlogenünk, a „Veszélyezetett (mű)fajok”, a filmre illik a legjobban. Elég csak az idei filmszemlére gondolni, olvashattunk róla eleget, aki mozival, filmmel foglalkozik, az ma széllel szemben megy és a ráadásul a nehéz idők megosztják a szakmát is. Ezért is fontosak számunkra az olyan sikerek, mint például a fiatal forgatókönyvíró, Zomborácz Virágé, aki pár hete Tehetségdíjat nyert Cannes-ban. Évek óta dolgozunk együtt, tagja az előzsűrinknek is, büszkék vagyunk rá nagyon!
A filmes programunk nagyon erős, de a külföldi tapasztalatok is azt mutatják, egy filmes fesztivált csak akkor lehet igazán felpörgetni, ha híres filmeseket, sztárokat is vendégül látsz. Nekünk ez egy új terület, pénzügyileg is komoly lépés ebbe belevágni, de azt gondolom, meghozná a gyümölcsét. Ezt idén nem sikerült megugrani, de például Jirzi Menzel már beírt minket a jövő évi naptárába. Viszont másrészről azt is gondoljuk, a fesztiválok azok a kis csomópontok, amik még bevonzhatják a moziba a közönséget. A szakmának folyamatosan keresnie kell a továbblépés útjait, mi erre idén is nemzetközi konferenciát szervezünk.
Győrben eltelt egy év Mediawave nélkül. Nem csábítanak vissza? Nem neheztelnek rátok, hogy húsz év után úgy tűnik hosszú időre átköltöztettétek legnevesebb, emblematikus kulturális fesztiváljuk?
Nem zárkózunk mi el attól, hogy Győrben is szervezzünk rendezvényeket, de eddig nem kaptunk ilyen jellegű felkéréseket, a közeljövő sem erről fog szólni azt hiszem. Pedig nem akartunk felégetni magunk mögött mindent, az ösvény adott, amely későbbiekben is járható lesz. Persze az átköltözésnek volt egy jókora érzelmi töltete is. Míg Szombathelyen öröm övezte a jöttünket, addig Győrben ez akarva akaratlanul rossz érzéseket is keltett.
Nem gondolkodunk a város elhagyásában, sem a győri visszatérésben, ráadásul az új szombathelyi városvezetés is kiáll mellettünk. Szeretnénk maradni és dolgozni. Azt szoktuk mondani, tavaly gyökeret vertünk, idén ezeket a gyökereket szeretnénk elmélyíteni. Ráadásul Szombathelyen sikerült az oktatás területén is továbblépnünk, az egyetem kommunikáció szakos, rendezvényszervező hallgatóinak hétről hétre órát ad Hartyándi Jenő, a fesztivál igazgatója, mindenes-szülőatyja. Szeretnénk hát, ha egyre erőteljesebb lenne év közben is ez a szombathelyi jelenlétünk.
Mit csinál a stáb, amikor épp nem a rendezvény előtti hetekben járunk?
Kicsi a stáb, egész évben ezen dolgozunk, legfeljebb más intenzitással. A Mediawave a legnagyobb rendezvényünk, de emellett szervezőként hasonló tematikájú művészeti fesztiválokat és oktatási projekteket is megvalósítunk. Az utóbbi években ennek a legerősebb formája a Passport Controll ifjúsági művészeti műhelysorozatunk volt, amiből tavaly négyet is szerveztünk, idén anyagi nehézségek miatt ez kisebb intenzitású lesz, de folytatjuk mindenképp. Augusztus elején újra leköltözönk Baranyába, Villány melletti falvak összművészeti fesztiválján mi vagyunk az egyik falu, Kisharsány programjának felelősei.
A csapat győri, nem hátráltatja ez a szervezőmunkát? Bár neked vannak szombathelyi gyökereid…
Ez szervezés és hozzáállás kérdése elsődlegesen azt gondolom. Személy szerint én sokat éltem Győrben, de valójában helyi gyerek vagyok, ráadásul márciusban újra hazaköltöztem. Prímán érzem magam itthon, szeretnék maradni, így vagyok a leghasznosabb a Mediawave számára is azt hiszem. De munkamániás vagyok, a Wave mellett is keresem a lehetőségeket. A legújabb húzásom, hogy beszálltam egy szárnyait éppen most bontogató helyi zenekar, az Easys mellé szervezkedni, melynek tagjai között vannak legjobb barátaim, régi kanizsais osztálytársaim, akik tehetséges és érzékeny zenészekkel dolgoznak együtt. Felvillanyoz a lehetőség, hogy mit tudunk kihozni közösen a dolgokból.. Lesz itt meglepetés hamarosan, bőven!
